12. fejezet - Felelsz vagy mersz?

A kis csapat visszament a nappaliba, és ültek egymással szemben, addig, amíg Kellan fel nem vetett egy érdekes ötletet.
- Lányok, félre ne értsetek, eszméletlenül élvezem a társaságotokat, de kezdek unatkozni.
- Na, igen, ebben egyet kell veled értenem – gondolkodott el Orsi komoly ábrázattal, majd elnevette magát, amint meglátta Kellan ábrázatát.
- Most megint mi következik? Mit csináltam rosszul? – kérdezett döbbenten a macis srác, mire Orsi újabb nevetésrohamban tört ki.
- Semmit, de ezzel olyan jó szívatni!
- Nagyon szépen köszönöm – motyogta halkan, de közben ismét elmosolyodott.
Közben Sean is kijött a szobájából, és örömmel látta, hogy a konfliktus rendeződött köztük, habár, nem volt teljesen elragadtatva, hiszen nem volt nehéz kiszúrni, hogy Orsi milyen jól érzi magát a fiúk között. De jelen esetben látta, hogy semmi olyasmi sincs köztük kialakulóban, ezért egy picit megnyugodott a lelke.
- Jaj, miért kell ilyen viharnak lenni? Most olyan bulis hangulatom van, de ilyen időben ki nem teszem a lábam itthonról, az biztos – mondta Eszti elszontyolodva, és ezt a véleményt Orsi is osztotta.
- Te Eszti – kezdte magyarul, mert nagyon érdekes ötlet kezdett benne megfogalmazódni. Az idegen nyelvre a fiúk is felkapták a fejüket, de mivel nem értettek belőle semmit, csak bámészkodva hallgatták a szőke lányt. – Olyan jutott eszembe, amitől visítani fogsz.
- Na, mi az, mondd már?
- Nos, mi az, amit már kis pisis korunkban is minden házibuliban játszottunk, és nem kell hozzá más, csak jó társaság és egy üres üveg? – Még be sem tudta fejezni, de Eszti már tényleg visítva vetette magát a nyakába.
- Igeen, ez nagyon jó – mondta szó szerint fülig érő szájjal, és őrülten csillogó szemekkel.
- Te Rob... – kezdte Kellan. – Én félek. Nem tetszik nekem, hogy ezek ketten valaminek ennyire örülnek.
- Haver, az a helyzet, hogy nem szívesen, de még én is egyet értek veled – válaszolt a megszólított helyett Sean, mire mindkét srác ránézett. Sean megrántotta a vállát. – Most mi van? Én is ismerem a nőket, és ezek a külső jelek sosem jelentenek jót... – A fiúk nagy egyetértésben bólogattak ezekre az okos, és teljesen férfigondolkodást sugalló szavakra.

Orsi rögtön kiszaladt a konyhába, majd egy üres üveggel tért vissza a helyiségbe. A srácok csak értetlenül nézték őt, nem tudták, hogy mi következik most...
- Nos, srácok... – kezdett bele a mesélésbe Orsi. – Ha már ennyire unatkozunk, és ennyire jó kedvünk van, de nem lenne tanácsos most kimenni, ezért kitaláltuk, hogy mit fogunk most játszani.
- Istenem segíts meg – motyogta maga elé Rob, amint kezdett előtte nyilvánvalóvá válni, hogy ezt nem fogják megúszni egykönnyen.
- És minek kell az az üveg? – A kérdés Kellantól jött.
- Üveg nélkül nem lehet játszani ezt a játékot! Az ember azt gondolná, hogy ti is voltatok fiatalok, játszottatok ilyesmit, de mindig meglepődöm – mosolygott Eszti kedvesen, de Kellannek erre is volt válasza.
- Nálunk a vetkőzős póker volt a menő – mondta Kel büszkén, és még ki is húzta magát.
- Na, megnyugodhatsz, mi azt nem fogunk játszani! – tromfolta le Orsi a srácot, majd elmondta, hogy üljenek le egy körben, és magyarázni kezdte a szabályokat.

- Ez most halál komoly? – A fiúk szinte egyszerre kezdtek el szörnyülködni ezen a lányos megoldáson, de miután meglátták a csajok villámokat szóró szemeit, úgy gondolták sokkal jobban teszik, ha együtt működnek, mint, hogy tovább unatkozzanak, vagy esetleg a lányok megsértődjenek.
- Mármint úgy értettük, hogy ez egy tök jó ötlet – mentegetőzött legelőször Sean, mire a másik két srác szinte egyszerre kezdett el bólogatni, legjobb meggyőződésük ellenére.
- Nocsak, micsoda egyetértés van közöttetek. Éljen a bajtársiasság, vagy mi? – kérdezte Orsi felhúzott szemöldökkel, majd rögtön folytatta is. – Jól van, ha a fiúk ennyire egyet értenek, akkor akár kezdhetnénk is. – Itt már mindkét lány vigyorgott.
- Majd én kezdtem – mondta Eszti, és már meg is pörgette az üveget. Az hangosan csúszva forgott a padlón, és amikor megállt, az üveg szája Sean felé mutatott. – No, akkor Sean – kezdte Eszti túlságosan is nyájasan, amitől semmi jóra nem számított szegény srác. – Felelsz, vagy mersz?
- Hát, azt hiszem, a bátorsági próbát inkább későbbre halasztanám... – Itt Orsi közbevágott.
- Ja, igen... Azt nem is mondtam, hogy ha egy körben felelsz, a következőben már muszáj merned. – És mindehhez olyan angyali, de egyben ördögi kifejezést öltött, hogy a fiúk kezdték megbánni, hogy bementek ebbe a játékba. Ezt már Orsi nem bírta nevetés nélkül, majd levette a gonosz álarcát, és vigyorogva mondta tovább. – Jaj, titeket, fiúkat olyan könnyen meg lehet ijeszteni.
- Hé, nem is – tiltakozott Kellan, de Eszti egyetlen sokatmondó pillantása beléfojtotta a szót.

- Nos, Sean... – kezdte Eszti behízelgő hangon, és közben azon kattogott, hogy mit is kérdezhetne a fiútól. Első körben az jutott eszébe, hogy megtudakolja, mit érez barátnője iránt, de így túl erős lett volna a játék kezdetén, ezért hát kezdésképp kicsit gyengébb kérdést tett fel. – Szoktál ruha nélkül aludni?
Hatalmas röhögés tört ki köztük, mire Orsi szinte fuldokolva, de közbeszólt:
- Ja, és hazudni sem lehet!
Sean nagyot nyelt, és úgy döntött, hogy jobb lesz, ha az igazsággal áll elő.
- Hát... Előfordult már – mondta Sean, majd megvonta a vállát. – Most én jövök!

Megfogta az üveget, ami pörögni kezdett, majd Kellanra „mutatott.” A srác elmosolyodott, amint tudatosult benne, hogy most Ő jön.
- Kellan, felelsz vagy mersz? – tette fel a költői kérdést Sean.
- Micsoda kérdés! Ha jobban megfontolom, akkor azt hiszem... Merek! – Egyetlen pillanatig Orsira pillantott, majd ismét Seanra. A szőke srác figyelmét nem kerülte el ez a pillantás, és újult erővel lobbant fel benne a féltékenység aprócska, ám mégis erős lángja, és ördögi tekintettel fordult Kellan felé.
- Hé, haver... A szenyózás a lányok reszortja, ne legyél genyó – kezdett félni Kellan, amikor meglátta, Sean milyen pillantásokat lövell felé, és szinte látta, hogy forognak agyában a kerekek, hogy minél gyalázatosabb feladattal álljon neki elő.
- Ó, nyugi, nem fog fájni... nagyon.
- Nos, Orsi drágám. – A „drágám” szót kihangsúlyozta. – Kihoznád a legmerészebb sminkcuccod, és a fényképezőgéped?
- Igeeen – visította Orsi röhögve, majd már rohant is a szobájába, Esztivel a nyomában, nem törődve Kel egyre sápadóbb arcával.
- Jézusom, ha ezt anyám meglátja...
- Itt is vagyunk – mondták kórusban a lányok, és nekiestek szegény Kellannek, aki látványosan nagyot nyelt. A csajoknak nem kellett öt perc, és úgy elvarázsolták a fiút, hogy még a rajongók is undorodva mentek volna el mellette az utcán.
- Hát ember... Attól nem kell tartanod, hogy anyád ezen szörnyülködne – kezdte Rob –, mert szerintem meg sem ismerne, olyan... szép lettél. – Itt már hangos röhögés tört ki belőle, és csatlakozott Seanhoz, aki már az első szempillahúzás óta fetrengett a földön.
- Basszus, adjatok már egy tükröt!
- Várj, még egy fotó az alkotókkal – mondták a lányok, majd szorosan Kellan mellé telepedtek a földre, és Rob csinált róluk néhány képet.
- Hé, ha legközelebb is így hozzám préselitek magatokat, akkor bevállalom még párszor a sminkelgetést.
- Kellan... Álmodik a nyomor – mondta Eszti, és a srác kezébe nyomta a kézitükrét.
- Úristen – szörnyülködött Kel. Szemei rózsaszínben pompáztak, hosszú, sűrű szempillái kihúzott szemöldökét érintették, arca pirosítótól virított, és szája erős vörössel volt kiemelve. – Azért arra kíváncsi lennék, ti mikor mennétek ki így a lakásból. – Kellan azt sem tudta, hogy röhögjön-e, vagy sírjon, de aztán mégis az előbbinél döntött. – Na, jó, ide azt az üveget. – Azzal már meg is pörgette, és mit adj Isten, annak a szája épp Orsi felé mutatott. A lány nagyot nyelt, majd ártatlanul pillantott Kellanre. – Nos, Orsi... Felelsz, vagy mersz?

A lány ismét nagyot nyelt, majd Kel haragjától tartva csak ennyit mondott:
- Felelek.
Kellan összehúzta a szemöldökét, bekövetkezett az, amitől tartott. Nem tudja annyira megszívatni Orsit, legalábbis ebben a körben még nem.
- Nos, ha ennyire ragaszkodsz a felelethez, akkor... – egy pillanatra elgondolkodott. – Ha most megcsókolhatnál valakit a jelenlévők közül, ki lenne az? – futólag Seanra pillantott, Rob pedig felszisszent mellette.
Orsi arcára kiült a döbbenet, és hirtelen szóhoz sem jutott.
- Hát... – habozott, mert tényleg nem tudott erre most mit felelni. Kellanra nézett, aki látszólag már tűkön ülve várta a választ, és titkon reménykedett benne, hogy az ő neve lesz az, amit a lány kimond. – Esztit.
- Hogy mit csinálsz? – Eszti döbbenten fordult barátnője felé, és nem tudta mire vélni a helyzetet. Biztos volt benne, hogy csak a kényszer mondatta ezt vele, hiszen nem véletlen, hogy ez lett Orsi válasza. A három srác elképedve nézett Orsira, majd Esztire is.
- Hát, akkor... Hajrá! – Úgy tűnt, hogy Kellannek tetszik ez a másodlagos megoldás is.
- Hé, csak válaszadásról volt szó, és én azt meg is tettem! Szóval ne is álmodj róla! – osztotta le a szőke lány Kellant.
- Ez komoly volt – vette át a szót Rob, majd rámosolygott Orsira, amit a lány viszonzott is. – Nem is gondoltam volna... Végül is, Kel nem kötötte ki, hogy milyen neműnek kell lennie az illetőnek...

És aztán Orsi pörgetett, az üveg szája pedig Robra mutatott.
- Felelsz, vagy mersz?
- Egye kutya, egyszer élünk. Merek!
- Ez a beszéd, tesó – bokszolt bele Kel Rob vállába, mire szegény srác majdnem felborult a nem várt ütéstől. – Upsz, bocsi!
- Jézusom, Kel... Ha ez belilul, a sminkesek holnap szívrohamot kapnak, az tuti.
- Ennyibe azért csak nem halsz bele... – kezdte volna Kel, de Orsi közbevágott.
- Szóval mersz. Nos, ragyogó ötletem támadt. Elő kell nekünk adnod valami szép zenét. – Robnak felcsillant a szeme, mert azt hitte, most előrukkolhat valami új szerzeményével, de előre ivott a medve bőrére. – Na, akkor keresek is valami szépséget a tévében. – Orsi kezébe vette a távirányítót, és magában motyogva kezdte váltogatni a csatornákat. – Reklám, reklám, film, foci, reklám... Á, meg is van. – mondta Orsi hatalmas vigyorral. A képernyőn épp egy fiatal srác közölte a kedves nézőkkel, hogy aznap retro est van.
- És a következő fiatalkori kedvencet Rita küldte barátnőjének, Carolnak, ami nem is lesz más mint a Backstreet Boys imádnivalóan szerelmes száma, az As Long As You Love Me.
Rob első ránézésre az egész életét végiggondolta, de mikor Orsira pillantott, és azt látta rajta, hogy teljesen komolyan gondolta a dolgot, vállat rántott, lekapta magáról a bőrdzsekijét, és feje fölött pörgetve a tévével együtt kezdett énekelni:
Although loneliness has always been a friend of mine,
I'm leaving my life in your hands,
People say I'm crazy and that I am blind,
Risking it all in a glance...
A lányok visítva tapsikoltak, a másik két fiú meg röhögött Rob csípőmozdulatain. Orsi veszettül kattogatta a fényképezőgépet, még véletlenül sem hagyva ki egyetlen mozdulatot sem.
- Gyerünk Rob, Nick sokkal jobban nyomja! Dobd be magad, ne légy szégyenlős! – Eszti már a padlón feküdt a nevetéstől, de egyszer a számnak is vége lett, és mindannyian hahotázva ültek vissza a körbe.
- Hé, te eltitkolt BSB fan. Nem is tudtam, hogy ilyen veszettül tudod a szövegüket – ugratta Kel Robot.
- Haver, ha te is annyi nővel éltél volna együtt, mint én, még többet is tudnál.
- Nana, szerinted én a Marsról jöttem?
- Hát, ha ilyen jó vagy, akkor te is megmutathatod, mit tudsz, szépfiú – rebegtette Orsi a szempilláit, és óvatos pillantásokat vetett a tévé felé, ahol már kezdődött is az új videoklip.
- Igen? Látni szeretnétek, hogy mire vagyok képes? – heccelte Kellan a jónépet.
- Úgy bizony! Azt hiszed, hogy te kimaradsz ebből a csodálatos feladatból? Na azt már nem! – vágta rá rögtön Eszti, és mindannyian egy emberként fordultak a tévé felé, hogy most milyen szám következik.

A szőke srác ismét megjelent a képernyőn, és mosolyogva közölte:
- Ezt a számot Ryan küldi Jake-nek a régi szép idők emlékére. Akkor most következzen a Blue egyik nagy slágere, a You make me wanna!
Kellan egy pillanat erejéig lefagyott, majd hatalmas mosoly terült el arcán, felállt a kanapéról, és kiállt a közönség elé.
Kellan olyan eszméletlen hozzáértéssel rázta a hátsó felét az ütemre, hogy mindenkinek potyogtak már a könnyei a nevetéstől. Teljesen úgy nézett ki, mintha Ő is a Blue egyik tagja lenne, teljesen beleélte magát a szerepbe. Orsi időközben hozott neki egy hajkefét, és azt használva mikrofonnak énekelt tovább.
Körbejárt a szobában, majd megállt a lányok előtt, és elkezdte lefelé cipzározni a pulcsiját, majd elfordult, és lejtett tovább.
You make me wanna call you in the middle of the night.
You make me wanna hold you till the morning light.
You make me wanna love, you make me wanna fall.
You make me wanna surrender my soul.
Csendült fel utoljára a refrén Kellan előadásában, a fényképezők ez esetben is kattogtak ezerrel, így megörökítve minden egyes pillanatot.
Amint Kel befejezte az előadást, Rob szinte már fuldoklott a nevetéstől, úgy gratulált neki kivételesen jó énekhangjához.
- Nos, úgy látom, hogy te is lebuktál... – ugratta Rob. – Fogadjunk, hogy még a koncertjükön is csápoltál!
- Naná, az első sorban. Sőt, háttértáncosuk voltam suhanc koromban – tett rá még egy lapáttal a nagydarab srác.

- Hé, Orsi – kezdte Sean, majd ördögi nézéssel a tévé felé bökött. – Úgy látom a következő számot neked találták ki.
Mindenki a készülék felé pillantott, ahol épp négy fekete-fehérre sminkelt fazon lépett a színpadra, és kezdte el tépni a húrokat.
- Oké, akkor hajrá – mondta Orsi nevetve, majd elkezdett ugrálni a fiúk előtt, és hangosan kezdte el énekelni a szöveget:
I was made for lovin' you baby
You were made for lovin' me
And I can't get enough of you baby
Can you get enough of me
- Ez az, bébi! Nyomjad! – kiabálta közbe Kellan.
- Király vagy – kontrázott rá Sean, hogy ne maradjon ki.
- Orsi, mosolyt – kiáltotta Eszti is, és csak kattintgatta a fotókat. Orsi a szám végén mosolyogva csókot dobott lelkes közönségének, és színpadra hívta a következő szereplőt. – Most pedig porondon az egyetlen, az utánozhatatlan, a fantasztikus... Kárpáti Eszter!

- Ó, köszönöm, köszönöm – hajolt meg Eszti színpadiasan, majd figyelmét a képernyőre függesztette, várva, hogy vajon ő mit is fog előadni, majd mikor felvillant az előadó és a cím visítva kezdett el nevetni, majd mindent bedobva adta elő a Twisted Sister We're Not Gonna Take It című számát.
oh We're Not Gonna Take It
no, We Ain't Gonna Take It
oh We're Not Gonna Take It Anymore
Az előadás végére már nem csak a közönség, de Eszti is nevetve rogyott a földre.
- Ez sokkal jobb játék, mint az üvegezés – kezdte –, vagy a vetkőzős póker, nem igaz Kellan?
- Hát, azt mondjuk, nem bánnám, ha vetkőznétek... – mondta, de amikor látta a lányokon, hogy készülnek közbeszólni, folytatta. – De persze ezt is nagyon lehet élvezni.
- Jaaaj, fiúk. Triót! Most ti jöttök hárman – sikongatott Orsi, és majd’ bepisilt, úgy nevetett, mire mindenki a tévére fordította a figyelmét.

- Most pedig következzen Bee Gees - Stayin' Alive című száma!
A srácok elképedve bámultak egymásra, hirtelen azt sem tudták, hogy sírjanak, vagy nevessenek inkább.
Aztán mégis felálltak, beálltak libasorba a lányok elé, és egymástól függetlenül, teljesen önálló mozgásba kezdtek mind a hárman. Orsi hiába is ismételgette, hogy együttes produkciót kérnek, ahol a fő az, hogy egyszerre mozogjanak, ők nem tették. Sean lépett ki a trióból, majd eszméletlenül magas hangon énekelni kezdett, a többiek pedig vokáloztak addig neki.
Whether you're a brother or whether you're a mother,
You're stayin' alive, stayin' alive.
Feel the city breakin' and everybody shakin', people,
Stayin' alive, stayin' alive.
Ah, ha, ha, ha, stayin' alive, stayin' alive.
Ah, ha, ha, ha, stayin' alive.
Kánonban hangzottak el a Stayin’ alive-ok, a lányok pedig teljesen átszellemülten kiáltoztak a fiúknak:
- Ez az! Gyerünk srácok!
- Abba ne hagyjátok! Titeket erre a pályára teremtettek!
De sajnos a számnak vége lett, a fiúk pedig nevetve rogytak le a kanapéra, ahol Orsi és Eszti a könnyeiket törölgették.
- Hé, de a képeket meg ne lássam valamelyik közösségi oldalon – mondta Kel halálos komolysággal.
- Tudod, a belénk vetett bizalom hiánya kezd kicsit sértő lenni – Eszti szúrós pillantásokat lövellt Kellan felé, mire a srác megadóan feltette a kezeit.
- Oké, oké nem mondtam semmit!
- Annak nagyon örülünk – vette át a szót Orsi. Majd felcsillant valami ismeretlen tűz a szemében, és ismét barátnője felé fordult. A srácok már sejtették, hogy itt megint valami nagy gáz lesz. – Eszti! Gyere velem! – Felhúzta barátnőjét a kanapéról, majd a konyhába vezette.
- Mit akarsz itt? – kérdezte kételkedve Eszti.