11. fejezet - Mi az igazság?

- Hát... igen. Miért, másért kellett volna jönnünk? – kérdezte Orsi, mintha tényleg semmi fontosabb nem lenne a világon, csak a Scrabble.

- Nem, nem – mentegetőzött Sean. – Gyertek, csak gyorsan elpakolok. – Azzal el is rohant, és amíg a lányok az előszobában vetkőztek, ő gyorsan beszórta az ágyára a pár órája vásárolt, tucatnyi pletykalapot, amiről a csajok köszöntek vissza rá. Mire a lányok a konyhába értek, ő már vigyorogva jött ki, kezében a poros Scrabble-dobozzal. – Nos... Tudjátok, mikor játszottam én ezzel utoljára?

- Igazából, van egy sejtésem – mondta Orsi kuncogva, amikor mutatóujját végig húzva a dobozon, évezredes porréteg alól felfedte a doboz élénk színeit. – Szerintem még az özönvíz előtt lehetett.

- Kac-kac, nagyon vicces. Bár, ha jobban belegondolok... – nevetett Sean is. – Amúgy még a húgommal játszottunk vele, amikor kisebbek voltunk.

- Hát, most itt az ideje, hogy újra kinyissuk a dobozt – mondta Eszti, és már hozta is a porrongyot, hogy elfogadható állapotba hozza a társasjáték fedelét.

Hosszú órákon keresztül a gondolataik a kirakható szavak körül forogtak, és ez volt az a tökéletes program, amit jelen pillanatban a legjobban élveztek is. Közben odakint sűrű felhők gyülekeztek az égen, és a szél is fújdogálni kezdett.

- Ha most normális helyzetben lennénk, akkor simán azt mondanám, hogy menjünk sétálni – sóhajtott Orsi, majd húzott három betűt a többi közül.

- Ó, ne is mondd. Imádom a vihar előtti időszakot, annyira békés, ám mégis olyan vészjósló – értett Eszti egyet barátnőjével, majd kirakott egy szót, és ő is húzott újabb betűket.

Most Sean következett a játékban, de nagyon úgy tűnt, hogy egyetlen értelmes szót sem tud összehozni.

- Lányok, én ezt unom – jelentette ki végül, majd az összes betűjét visszadobálta a többi közé.

- Csak azért mondod, mert te állsz vesztésre – kuncogott Eszti, majd ő is eltette a betűit, és Orsi is így tett.

- Na, akkor én ezt el is pakolom, ti pedig találjátok ki, hogy mit játsszunk! – vetette fel az ötletet a szőke lány, majd kezében a dobozzal, elindult Sean szobája felé.

Már éppen indult volna ki a helyiségből, amikor meglátta az ágyra dobált magazinokat. Összeszedte őket, majd ismét kiindult a többiekhez.

- Sean, nem is mondtad, hogy ilyeneket olvasol! – viccelődött Orsi, majd leült a földre, és egy pár újságot Eszti kezébe nyomott. – Mit szólnál hozzá, ha ezeket most felolvasnánk? – csillant fel a szeme a szőke lánynak, és már előre tudta, hogy jól fog szórakozni a különböző hazugságokon.

Kellan tényleg csak a szőkékre bukik?

Úgy tűnik, Kellan Lutz (25), a nagy nőcsábász hírében álló színész [Twilight saga; Emmett Cullen] már csak szőke lányokkal áll szóba. Múlt héten ugyan nem ezzel a lánnyal látták, de ő már csak ilyen. Úgy váltogatja a „barátnőit”, mint más ember a tiszta alsóneműt.

Valószínűleg ez a lány sem lehet sokkal okosabb a többinél, ha még mindig bedőlnek neki, bár... Ki ne vágyna egy kis hírnévre, főleg azáltal, hogy bebújhatott egy ilyen szépfiú ágyába, nem igaz?

Mi ebből a tanulság? Festesd platinára a hajad, turbózd fel a tested, és sétálj gyakran a Sohóban. Ha mázlid van, Kellan téged is észrevesz, és egy-két éjszakára téged is megtart...

- Ne már, ezt kikérem magamnak... Az én hajam nem is festetett, hanem igazi. És a testem sem mű. Ráadásul diplomás vagyok! Ésésés... ágyába? – kezdett Orsi kiakadni, de Eszti lehűtötte.

- Hé, nyugi. Ez csak egy ócska szennylap. Nem emlékszel? Ezen nevetnünk kell...

- Jól van, csak kicsit sok volt elsőre. – Orsi nagy levegőt vett, és lassan lenyugodott.

- Tessék, itt van egy másik. Ez például rólam szól.

Eszti kezébe vette az egyiket a sok közül, majd olvasni kezdett:

A szerelmesek csillaga végleg leáldozott?

Kristen teljesen összetört, amint meglátta a nem régi kedveséről, és egy ismeretlen fiatal lányról készült képeket. Kris már bosszút forral, és teljes erővel keresi azt a lányt, aki elvette tőle szerelmét. Az ifjú pár most mutatkozott nyilvánosság előtt először, de kapcsolatuk már hetek óta tart.

„Rob teljesen megváltozott, mióta azzal a lánnyal mászkál. Jó hatással vannak egymásra!” – nyilatkozta egy bennfentes lapunknak.

De ki lehet a titokzatos lány?

Egyelőre nem tudunk róla semmi konkrét információval szolgálni, a hölgy minden valószínűség szerint csak látogatóban van ebben az országban, és nem lehet tudni, hogy meddig marad. Egyesek szerint, Robert azért választotta maga mellé pont ezt a lányt, mert hasonlít volt barátnőjére és munkatársára, Kristenre.

- Hát, ez valami eszméletlen... Hasonlítok rá? És hogy hetek óta együtt vagyunk? – kérdezte Eszti teljesen döbbenten, ám választ nem várt senkitől sem.

- Na, látod, miért húztam fel magam rajta! Össze-vissza magyaráznak mindenfélét, anélkül, hogy lenne is valóságalapja. Komolyan mondom, ez felháborító – Orsi felhúzta magát a cikken, hiszen nagyon nem tetszett neki, hogy egy üresfejű plasztik bombázónak titulálták.

Tovább keresgettek a cikkek között, mikor Eszti rábukkant egy igazi „gyöngyszemre”:

Az „idegenek” Pattinson és Lutz körül.

Úgy tűnik, hogy a két fiatal, felkapott színésznek mindig sikerült kifognia a legjobb partnereket. Miután sikerült őket újdonsült párjukkal lencsevégre kapni, újságunk utánajárt, hogy kik is lehetnek ezek a lányok?

Most minden titokra fény derül...

Meg nem erősített forrás szerint, a szőke hajú lány, (aki Kellan mellett mutatkozott), egy országunkba érkezett fizikus kutatócsoport egyik tagja. Éppen valami tudományos útra jöttek ide, amikor is az ifjú lány bájaival teljesen elvarázsolta Kellant. Hiába, a szerelemnek semmi sem szabhat gátat...

Robert kedveséről is van néhány információnk, amit a lány közvetlen környezetéből kaptunk. Pattinson barátnője egy nagyon befolyásos olasz családhoz tartozik, akiknek van egy-két zűrös ügylete a törvénnyel. Éppen egy „családi” kirándulás kereteiben jártak itt, amikor a két fiatal egymásba szeretett.

A lány apja, már akkor kiszúrta magának Pattinsont, és megígérte neki, ha nem vigyáz egyetlen lányára, meggyűlik vele a baja. Olybá tűnik, hogy a szerelem tényleg vak.

- Hogy micsoda? Te, mint az olasz maffia egyik tagjának a lánya? – hüledezett Orsi, amint levonta a konklúziót az előző cikkből.

- És Te, mint valami fizikus kutatócsoport tagja? – Esztinek már szinte a könnyei potyogtak a nevetéstől.

- Istenem, mi lelte az újságírókat? Ennyi sületlenséget összehordani – mondta Orsi, amikoris egy olyan cikk akadt a kezébe, amitől igazán meglepődött. – Te... Eszti, ezt hallgasd meg. Azt hiszem, nem az a félelmetes, amikor mindent összehordanak rólad, hanem az, amikor pár óra alatt mindent megtudnak rólad. Figyelj – mondta, és elkezdte felolvasni.

A vámpírok importált barátnői

Kellan Lutz és Robert Pattinson, akiket vámpírszerepüknek köszönhetően mára már a tini lányok kedvenceként, és a tíz legszexibb férfi között tarthatunk számon, tegnap éjszaka London külvárosában, egy elhagyatott kis parkban mutatkoztak két fiatal, ám annál szemrevalóbb lánnyal.

A lányok nem először mutatkoztak a hírességekkel, ugyanis készültek róluk képek szombat este egy Sohóbeli szórakozóhely előtt is.

Nyomozásba kezdtünk, és lapzártánkig sikerült kiderítenünk, hogy a két hölgyemény nem idevalósi, sőt, még csak nem is országbeli. A fotós, aki a képeket készítette, felismerte néhány anyanyelven elejtett mondatfoszlányukat, melyből rájött, hogy ezek a lányok Magyarországról, vagy környékéről érkezhettek.

A nevüket egyelőre nem sikerült kiderítenünk, de azt tudjuk, hogy nem régiben érkeztek országunkba.

Egy biztos, lesz mit mesélniük otthon, ha ezek után egyáltalán haza akarnak majd menni. Hiszen még bármi megeshet...

- Azta... Ez kemény. – Eszti döbbenten hallgatta Orsit. – De... legalább igazat is írtak rólunk.

- Na igen. De azért nem tudom eldönteni, hogy a maffia tag-kutató csoportos elmélet-e a rosszabb, vagy az a cikk, amelynek köze van az igazsághoz – tűnődött el Eszti egy pillanatig, amikor valaki csöngetett az ajtón.

Odakint már javában tombolt a vihar, az esőcseppek vadul verték a párkányt, de ez most senkit sem zavart, hiszen tökéletesen illet a hangulatukhoz. A csengő ismételten megszólalt, ezzel Seant a felállásra kényszerítve.

A lányok még mindig a nappaliban ültek, és bámultak az ajtó irányába, amit aztán Sean szélesre is tárt a fiúk előtt. Igen, megint Kellan és Rob állt az ajtóban, amit mondhatnánk megszokottnak is.

- Ó, minő meglepetés! – Sean hangja cinikus volt. – Rég láttalak titeket.

- Mi is örülünk a találkozásnak – válaszolta Kel ugyanolyan „kedvességgel.”

- Gyertek be – morogta Sean, majd elállt az útból, így a lányok teljes rálátást kaptak a srácokra, akik tetőtől talpig vizesek voltak.

A lányok szinte egyszerre álltak fel, és tették karba a kezüket, amin a fiúk jót mosolyogtak, de miután rájöttek, hogy ez most lehet, nem a humor pillanata, újra komoly ábrázatot öltöttek.

- Nos? – kezdte Orsi. – Mit szeretnétek? Gondolom nem Seant jöttetek meglátogatni.

- Valóban, nem a barátod érdekel minket, csak gondoltuk... – kezdte Kellan. – Gondoltuk, megpróbáljuk, hátha ide jöttetek, mert máshova most nem nagyon tudtatok volna észrevétlenül menni.

- Honnan tudjátok, hogy hova mehetnénk mi Londonban? Nem lehetnek nekünk esetleg, mondjuk... barátaink? – kérdezte Eszti kissé durvábban a kelleténél, de nem foglalkozott vele.

- Ó, igen. Barátotok van, azt látjuk – kezdte volna Rob Seanra célozva, mikor az említett személy is közbeszólt.

- Figyelj, Orsi. Ez rám azt hiszem, nem tartozik, meg nem is nagyon érdekel, úgyhogy visszavonulok. Majd szóljatok, ha végeztetek.

- Köszi, Sean – mosolygott rá Orsi, majd miután kattant Sean ajtaja, és bent feltűnően hangos zene kezdett szólni, figyelmét ismét a két ázott jómadárra fordította. – Nem tudom, miből gondoljátok, hogy bármi is van köztem és Sean között, de még ha lenne is... Azt hiszem, ahhoz se lenne sok közötök, nem igaz? – kérdezte, miközben leült a kanapéra, és intett a fiúknak, hogy ők is foglaljanak helyet.

- Hát, csak... mert... – akadozott Kellan. – Itt laksz vele, meg minden.

- Pontosan, meg minden. Nem tudtok semmit se, és már megint ugyanazt művelitek. Nem gondolkoztok, nem kérdeztek, csak elsőre ítélkeztek. – Orsi kezdte magát felhúzni. – Azért jöttem Londonba, mert Sean, aki egy régi jóbarátom, meghívott magához.

- Ó... – Kellan csak ennyit tudott kinyögni. Erre abszolút nem számított. – Ez esetben... Sajnálom, én megint nem akartam túl korán véleményt mondani.

- Mégis megtetted – Orsi egy picit lenyugodott, amint meghallotta Kel bocsánatkérését, ám még egy pici tüske mindig volt benne, és eszébe sem jutott megbocsátani.

- Igen, mert már megint nem gondolkoztam, hanem csak cselekedtem – vallott színt Kellan, majd egy bizonytalan lépessel közelebb ment Orsihoz. Miután Eszti is végignézte a jelenetet, úgy döntött, hogy magukra hagyja őket, és lassan kisétált a konyhába, hogy főzzön egy jó erős kávét, hiszen az kimaradt a napirendből. Már otthonoson mozgott itt, tudta, hogy hová kellett nyúlni, ha kávét, cukrot, vagy bögrét keresett.

Miközben a kávé készült, Eszti bámult kifelé az ablakon, és azt figyelte, amint az esőcseppek végigfolynak az ablakon, majd útjuk végéhez érve elvesznek a semmiben. Eszébe jutott Dávid, és az, hogy milyen régen nem beszélt már a fiúval...

Elhatározta magában, hogyha lesz egy nyugodt perce, rögtön felhívja a fiút, és részletes élménybeszámolót ad neki.

A nappaliból nevetgélés hallatszott, amiből arra következtetett, hogy Orsiéknak sikerült megbeszélni a problémát, és már kitűnően szórakoznak.

- Nekem is csinálsz? – kérdezte egy hang az ajtó irányából, ezzel kirángatva Esztit a merengéséből. Hátrafordult, és meglátta az ajtónak támaszkodó Robot. A haja kócos volt, tincsei vadul meredeztek mindenfelé, és mosolyra húzódtak ajkai. Eddig Eszti nem értette, hogy mit esznek rajta a lányok, de most minden kezdett világossá válni számára.

- Persze – válaszolta a lány, majd elővett egy másik bögrét is, amit megtöltött kávéval. Letette az asztalra, majd elővette a cukrot, és két kanállal a sajátjába tett belőle, majd azt is Rob kávéja mellé tette.

- Köszönöm – Rob hangja nem volt több puszta suttogásnál. Eszti leült az asztalhoz, és lassan kortyolgatni kezdte a gőzölgő feketét.

- Szóval... – kezdte Rob bizonytalanul, mire Eszti kíváncsian ráemelte sötét szemeit. – Te is itt laksz?

Hát, ez elég béna kezdés – gondolta Eszti, de azért készségesen válaszolt, ha már volt annyi Robertben, hogy kijöjjön hozzá beszélgetni.

- Nem, én a nagybátyámnál lakok, pár utcával odébb. Csak Orsi miatt vagyok itt.

- Régóta jó barátnők lehettek...

- Igazából... a repülőn idefelé találkoztunk először – mosolyodott el a lány, főleg ahogy emlékezetébe kúsztak a képek az első találkozásukról Orsival.

- Hú, pedig egész jól kijöttök. Nem gondolnám, úgy értem... Én nem tudnék valakihez ilyen közel kerülni, ilyen rövid idő alatt.

- Ki gondolta volna? – húzta el Eszti a száját. – Ez valahogy feltűnt... Jó persze, valahol megértem – folytatta, amikor látta, hogy Rob közbe akar szólni. – De nem muszáj már tényleg első pillantásra elkönyvelni valakiről, hogy jó, vagy rossz. Nem minden fekete és fehér. A legtöbb leginkább a szürke, és...

- Oké, oké, ne folytasd! – tette előre Rob a kezeit, védekezésképpen. – Azt hiszem, ezt már párszor végighallgathattuk tőletek.

- De úgy tűnik, még mindig nem sikerült belevernünk a fejetekbe. – Eszti ezt már nevetve mondta, főleg amikor meglátta Rob elhúzott száját, és gyermeki arckifejezését, mely leginkább egy megszidott kisfiúéra hajazott. Ekkor lépett be Orsi is a konyhába, Kellannel a nyomában.

- Mi a téma, fiatalok?