5. fejezet - Előkészületek

Orsi teljesen feldobódott barátai kedvességétől, és a jókedv általános lett közöttük. Együtt megreggeliztek, közben elkezdték tervezgetni a napot, és főleg az estét. A lányok elhatározták, hogy délelőtt főznek valami ünnepi ebéd-szerűt, és utána pedig elkezdenek készülődni.

- Jézusom, hány órán át akartok ti készülődni? – kérdezte Sean leesett állal.

- Jajj, kérlek, nőkből vagyunk – vigyorgott rá Eszi.

- És különben is, egyszer van szülinapom egy évben. Annak mindig meg kell adni a módját.

- De még hogy...! Ma a Sohóba megyünk, erre készüljetek fel! – lelkendezett Eszti.

Sean nehezen bírta a lányok lelkesedését kísérő, emberfeletti magas hangokat, úgyhogy visszavonult a szobájába. A csajok kint maradtak a konyhában, és a menün törték a fejüket.

- Na, szülinapos! Mi a kedvenced? – kérdezte Eszti Orsitól, aki hirtelen nem is tudta, melyiket mondja a sok közül.

- Anyukám ilyenkor mindig brassóit szokott készíteni, de az túl sokáig tartana, szóval inkább hanyagoljuk – mondta Orsi mélyen a gondolataiba merülve. Természetesen ezt Eszti nem hagyta szó nélkül.

- Hé, ha neked az a kedvenced, akkor ma azt készítünk! Te mondtad az előbb, ilyen csak egyszer van egy évben – Eszti kedves mosolyra húzta ajkait, majd rákacsintott Orsira.

- Ah, itt a közelben van is egy szuper kis üzlet, gyorsan összeírom ami kell, és megkérjük Seant, hogy rohanjon el nekünk... Szerinted beleegyezne? – kérdezte Orsi egy kacér mosoly kíséretében.

- Ha te kéred, biztosan – mondta Eszti pajkosan. – Na, mire vársz még?

Orsi egy pillanatig döbbenten nézett, majd még szélesebben mosolygott, és elindult a srác szobája felé.

- Sean... – szólt negédes hangon, és olyan szempilla rebegtetést rögtönzött, ami nem kicsit lepte meg a szőke fiút.

- Mit szeretnél? – kérdezte még mindig döbbenten a srác.

- Hááát... Az a helyzet, hogy a hűtőt átnézve rájöttünk, hogy kissé hiányos a felszerelés az ebédhez, és hát van itt a közelben egy helyes kis üzletecske... – mindezt olyan behízelgőn mondta, hogy Seannak nevetnie kellett, majd felállt és elkezdte keresni a pulcsiját.

- Na, mondd! Mit kell hoznom?

- Jajj, én nem azért mondtam ám. De ha már így felajánlod... – vigyorgott Orsi. – Esztivel összeírtuk a listát. Köszönjük szépen – és egy hatalmas cuppanós puszit nyomott Sean arcára, majd a kezébe nyomta a papírt.

- Szívesen! Na, megyek is, ha ma még szeretnénk ebédet is enni – nevetett Sean, és kezében a cetlivel kilépett az ajtón.

Orsi visszament a konyhába Esztihez, aki épp vörös fejjel feküdt az asztalon, és próbálta visszatartani a feltörő nevetését.

- Elment már? – kérdezte nyüszítve. Amikor Orsi bólintott, elnevette magát, és alig bírta abbahagyni.

- Megkérdezhetem, minek örülünk ennyire? – kérdezte Orsi döbbenten, mert nem értette barátnője hirtelen jókedvét.

- Csak a listán nevetek. Odaírtam a végére még pár dolgot, hogy Sean örüljön.

- Jézusom, miket?

- Háát... – nézett ártatlan szemekkel Eszti, majd kibökte. – Szerinted Seannak jó a kereső képessége?

- Ezt miért kérdezed? – kérdezett vissza Orsi vészjóslóan.

- Igazából... Azt írtam a listára, hogy hozzon két csomag tampont, azt a fajtát, aminek egy nagy napraforgó van az elején... – Eszti végig halálosan komoly arcot vágott, ami csak megrémisztette barátnőjét.

- Ezt most nem mondod komolyan? – kérdezte kimérten. Most Eszti ijedt meg csöppet Orsi hanghordozásától. – Te a leendő barátomat elküldted a boltba tampont venni?

- Hát... Ööö... – Eszti próbálta eltitkolni az igazságot, de már késő volt.

- Esetleg... Valamit nem mondtál még el? – faggatta tovább Orsi a másik lányt. Eszti szégyenlősen bólintott, majd a padlót kezdte tanulmányozni. – Mit?

- Gondoltam... Hát, izé...

- Esztiii! – visított közben Orsi.

- Egy doboz rózsaszín óvszer is ott figyel a listán... Én csak... A ti helyzetetekben sosem lehet tudni, és izé...

Eszti arca még jobban elfehéredett.

- Te tényleg nem vagy komplett! – Orsi eddig a pillanatig bírta megjátszani magát. Kitört belőle a nevetés, és elterült a földön. A fekete hajú lány egy pillanatig értetlenül pislogott. Majd megértett mindent.

- Ezért meglakolsz! – kiáltotta, és rávetette magát a földön fetrengő szöszire.

- Neee! Nagy... nagyon csikis vagyok! – visította Orsi. – Kegyelmezz!

Eszti abba hagyta a csikizést, és pihegve Orsi mellé feküdt a földre. A szöszinek is rendesen hullámzott a mellkasa, és kellett nekik egy kis idő, amíg lenyugodtak.

- Jajj, szegény Sean. Kihasználjuk és kitolunk vele – sopánkodott Orsi, majd elvigyorodott. – De hát, ez ma egy ilyen nap.

- Na, gyere! Pakoljuk elő a hozzávalókat, amik vannak itthon, hogy Sean ne mondhassa, hogy nem csináltunk semmit, amíg a boltban volt – mondta Eszti, és felhúzta Orsit a földről.

Jó tíz perc múlva egyre hangosodó lábdobogást hallottak a lépcsőházból, majd kulcscsörgést és ajtónyikorgást. A lányok összenéztek és igyekeztek nem elnevetni magukat, és úgy tenni, mint ha nem történt volna semmi érdekes. Olyan aranyosan és ártatlanul néztek a konyhába vörös fejjel belépő Seanra, mint a ma született bárány.

- Nagyon vicces mondhatom. Remélem ti remekül szórakoztatok – dörrent rájuk Sean. A lányok nagyon megijedtek, de, csak mert nem tudták, hogy Sean is alig bírja visszatartani a nevetést.

- Sean, nem tudom, hogy miről beszélsz – tette Orsi az ártatlant, holott nagyon is jól tudta, miről van szó.

- Ó, dehogyis nem! Arról a listáról, amit összeírtatok! – erősködött a srác.

Ekkor Eszti a sarkára állt, és beszélni kezdett.

- Sajnálom, én írtam fel azokat a dolgokat, Orsi tudta nélkül. Ne rá legyél mérges, a bűnös itt áll előtted.

Seannak nagyon tetszett a lány hozzáállása, ezért úgy gondolta, hogy kicsit változtat eddigi tervén.

- Hé, el ne pityeregd magad! Csak azért vagyok kibukva, mert háromszor is végignéztem az összes tampon fajtát, komolyan mondom, már kívülről fújom őket, de a napraforgósat nem találtam meg... Nem akartam nektek kellemetlenséget okozni, de hoztam olyat, aminek szimplán kék a csomagolása. Ugye, elviselhető lesz ez is?

A lányok hirtelen megszólalni sem tudtak, úgy megdöbbentek. Tágra nyílt szemekkel bámultak Seanra, aki eddig bírta nevetés nélkül. Ezt meglátva a lányok is kacagni kezdtek, és Sean nyakába vetették magukat.

- Ennél jobb szülinapom még sosem volt. Úgy örülök, hogy együtt lehetek veletek – nézett rájuk kicsit később Orsi, amikor már kellően lenyugodtak a kedélyek.

- Ugyan Orsi, még várd ki a végét – kacsintott Eszti barátnőjére, mire Sean közbeszólt.

- Lányok, én nem akarok véget vetni az idilli pillanatnak, de már tizenegy óra van. Szerintem lassan neki kéne állni a főzésnek, mert sosem lesz ebédünk, és még a végén nem lesz elég időtök elkészülni. Mert mi lenne, ha csak öt órátok lenne öltözködni és fésülködni? – kérdezte Sean gúnyosan, de közben vigyorgott.

- Oh, igaz is. És ha már ennyire figyelmes vagy, és gondolsz ránk, akár segíthetnél is nekünk. Mondjuk, pucolhatnál néhány krumplit – mondta Eszi gonoszul és a fiúra nézett.

- Öö... Nekem most... nagyon fontos dolgom van a... öö... szobámban – válaszolt Sean, és már pucolt is kifelé a konyhából. A lányok jót derültek a reakcióján, és nekiálltak a főzőcskézésnek.

Természetesen a hangulat most is felhőtlen volt. Az előkészületekkel hamar végeztek, azonban a húsnak hiába mondták, hogy főjön gyorsabban, az nem akart engedelmeskedni. Orsi az órájára pillantott, és pár szál haja is menten az égnek állt, amint meglátta, hogy mennyi az idő.

- Esztii... Már egy is elmúlt – sipította kétségbeesetten Orsi.

- És a kaja nagyon nem úgy néz ki, mint ami kész lenne...

- Na, ezzel teljesen egyetértek.

- Mi legyen most?

- Szendvicsek! – kiáltott fel Orsi. – Készítünk párat, és majd holnap ebédelünk rendesen.

- Ez elég jól hangzik... De a hússal mi lesz? Nem hagyhatjuk így itt! Már félig kész – magyarázott Eszti, de aztán hirtelen abbahagyta a beszédet. Orsira sandított, akinek szintén abban a pillanatban gyúlt fel a képzeletbeli villanykörte a feje felett.

- Te is arra gondolsz, amire én?

- Attól függ, te mire gondolsz... Szóval... Ismersz valakit, aki a közelben van, és végtelenül sok szabadideje van arra, hogy itt álldogáljon a kaja mellett? – kérdezte sejtelmesen Eszti.

- És még fésülködnie sem kell?

Döbbent csend következett, aztán a két lány egyszerre kiáltott fel:

- Sean!

A srác teljesen rémültem rohant ki a konyhába, azt hitte valami baj történt, úgy kiabáltak a lányok. Kiérve azonban konstatálta, hogy nem ég semmi – a tűzhelyen kívül –, és nem történt egyik lánynak sem baja.

- Úristen! A szívrohamot hozzátok az emberre. Mégis mi a fenének visítoztok? – kérdezte félig bosszankodva, félig nevetve.

- Hát, tudod... – kezdte Orsi, és újra elővette a szempilla-rebegtetést.

- Mi kéne már megint, csajok? – nézett rájuk Sean áthatóan.

- Tudod, az előbb megjegyezted, hogy micsoda borzalom lenne, ha csak öt óránk lenne készülődni, úgyhogy most rád bízzuk a kaját, mi pedig elvonulnánk – mondta Orsi, majd Sean rémült arcát látva gyorsan hozzátette. – De ne aggódj, neked nem kell vele semmit sem csinálnod, csak figyelni rá, hogy ne legyen semmi baja. Még körülbelül fél óra, negyven percig fő, és kész is. Na, akkor mi megyünk is – kapott Sean egy-egy puszit a lányoktól, és otthagyták földbegyökerezett lábakkal.

- Ezt nem hiszem el. Mindig én... - morogta magában, majd kihozta a laptopját a konyhába, hogy addig is, míg a kaját nézi, legyen mivel elfoglalnia magát.

Eközben a két lány mosolyogva sétált el Esztiék lakásáig, ahol senki sem volt otthon. Öcsi hagyott egy levelet Esztinek, amiben taglalja, hogy mennyire örül neki, hogy talált magának valakit, akit elcipelhet bulizni, és így neki nem kell mennie.

- Ja, valamit majd elfelejtettem – kapott Eszti a homlokához, mire Orsi egy pillanatig értetlenül nézett rá. – Te el ne mozdulj innen, és nem ér lesni! – kuncogott Eszti, s közben leültette barátnőjét a kanapéra. Berobogott a szobájába, és felkapta az asztalon heverő csomagot. Hirtelen nagyon izgatott lett, mert nem tudta, hogy mit fog barátnője szólni az ajándékához.

Aztán erőt vett magán, kedvesen elmosolyodott, és kilépett az ajtón, ahol Orsi már tűkön ülve várta. Eszti a háta mögé rejtette a csomagot, amikor Orsi elé állt.

- Eszti! Mit tervezel? – kérdezte Orsi, s a hangjában nevetés bujkált.

- Ó! Én? Semmit. Úgy ismersz, mint aki szokott bármi ilyesmit csinálni?

- Igen, pont úgy. Úgy érzem... Valamit titkolsz előlem...

Ekkor hatalmas vigyorral arcán átadta ajándékát, amin a szőke lány nagyon meghatódott. Könnyes szemekkel borult Eszti nyakába, és fülig érő szájjal vette át a csomagot. Leült, és óvatosan kezdte bontogatni, mert még mindig remegett a keze. Amikor meglátta a fehér felsőt, éles hangon visított egyet, majd ismét Eszti nyakában kötött ki.

- Váá! Imádom, annyira tetszik! Nagyon köszönöm! Ma este tuti ebben megyek bulizni! – lelkendezett Orsi.

- Úgy örülök, hogy tetszik! Na, de nézd meg a másik csomagot is!

Orsi erről már csak lerántotta a csomagolópapírt, és előkerült egy üveg Sierra Tequila Silver. Először nagyot nézett, majd pajkos mosolyra húzódott szája.

- Ezt még indulás előtt meg kell bontanunk! Remek éjszakánk lesz!

- Ez eddig sem volt kérdéses. Jól van, gyorsan összepakolom egy táskába mindenemet, ami kellhet, és mehetünk is vissza hozzátok.

Eszti berohant a szobájába, elővett egy nagyobb táskát, és elkezdte megtölteni ruhákkal, kiegészítőkkel és smink cuccokkal. Amikor végzett kiírta Öcsiéknek, hogy ne várják, mert este bulizni megy, majd Orsival visszamentek, mert szegény Seant egyedül hagyták a brassóival.

Sean nyitott nekik ajtót, mert Orsi nem találta a kulcsát a táskájában, de amikor meglátta Eszti táskáját, eltátotta a száját.

- Arról nem volt szó, hogy te is ideköltözöl – mondta leplezetlen döbbenettel hangjában.

- Hm, ne félj, nem is költözöm! Ez a nagy táska Orsi cuccainak kell, ugyanis Ő költözik hozzám – felelte Eszti halálos komolysággal, mire Sean egyre értetlenebb és kétségbeesettebb arcot vágott.

- El ne hidd már neki! – szólt közbe Orsi is, majd ellépett Eszti mellett, és egyenesen a fürdőbe rohant. – Eszti, csak pakold le a cuccod a szobámban!

- Okés – felelte a feketehajú lány, és egy hatalmas mosoly kíséretében elsétált a még mindig meglepetten álldogáló fiú mellett.

- Lányok... – kezdte komolyan, mint aki valami elnöki szónoklatra készül. – Úgy látom, hogy ti komolyan jól megvagytok egymással. Kezdek kételkedni benne, hogy csak pár napja ismeritek egymást.

- Sean, tudom, hogy féltékeny vagy rám, de semmi okod sincs rá. Nem lopom el Orsit – mondta Eszti kuncogva, mire Sean és Orsi összenéztek, és ma már oly sokadszorra, hangos nevetésben törtek ki.

- Esztiii! Segíts kiválasztani, hogy melyik ruhadarabot vegyem fel – kérlelte Orsi barátnőjét, aki már rohant is, hogy segítsen a lánynak.

- Azt hiszem, rám nincs szükség. Most megyek, és... Kiválasztom a ma esti szerelésemet! – kuncogott Sean némi gúnnyal a hangjában, majd rákacsintott Orsira, és visszavonult a csajsziktól és tamponoktól mentes kis környezetébe.

- Nos, lássuk csak. Fehér felső, az megvan. Mutasd a szekrényed! – követelte Eszti, majd szó nélkül derékig merült az egyik kétajtós gardróbban.

- Addig én elmegyek gyorsan fürdeni! – mondta Orsi, és kezébe vett egy törölközőt.

- Oké! – jött a fojtott hang a szekrény mélyéről. – Kapsz fél órát, és utána én jövök.

Eszti nagy nehézségek árán talált barátnője ruhái között egy észbontó farmer rakott miniszoknyát. Úgy gondolta, ehhez jó lenne az imént látott fekete legging és a lány fekete bokacsizmája. Mire Orsi végzett a fürdőben, már az ágyán volt a bulizós szerelése.

- Hűű, Eszti! Remek ízlésed van – ámuldozott Orsi az összeválogatott darabokon. – Na, menj fürdeni. Addig én is kiteszem a te ruháidat.

Orsi elkezdte vizsgálgatni a hatalmas táska tartalmát, majd nagy örömére talált benne hasonló ruhadarabokat, mint amit majd ő fog felvenni. Kitett Esztinek egy szűk fehér mintás pólót, egy szűk farmerszoknyát fekete legginggel és a lány fekete bokacsizmájával.

Mikor Eszti visszajött a fürdőből, elismerően bólintott az összeöltözés gondolatára.

- Egyforma és mégis különböző. Pompás ötlet – lelkendezett. – És a hajunk milyen legyen?

Orsi arcán átfutott egy könnyed mosoly, majd a szoba másik végébe trappolt, és túrni kezdett a szekrényben.

- Mit csinálsz? – kérdezte kíváncsian Eszti.

- Keresek!

- Hát rendben – Eszti elmosolyodott, majd tovább figyelte Orsit.

Percek teltek el, mire Orsi végre örömittasan felkiáltott:

- Megvan! – kiáltotta, és felmutatta a kezében lévő hajsütőt.

- Én is pont erre gondoltam – nyugtázta Eszti, és nyomott egy puszit barátnője arcára.