6. fejezet - Bulira fel!, avagy ne tégy semmit meggondolatlanul

Sean már egyre türelmetlenebbül toporgott a nappaliban. Már vagy fél órája indulásra készen állt, de a lányok még mindig be voltak zárkózva Orsi szobájába, és nagyon nem úgy tűnt, hogy sietnének kifelé. A srác tett még két kört a kanapé körül, kiment a konyhába inni egy kis vizet, majd visszament, és leült a lányok ajtajával szembe. Úgy két perce bűvölhette a kilincset, amikor az hirtelen lenyomódott, és a csajok angyali kecsességgel kilibbentek Sean elé. A fiú tátott szájjal mérte őket végig, majd szólásra nyitotta száját, de hang az valahogy nem jött ki a torkán.

- Jajj, Sean, csukd be a szád, mert kifolyik a nyálad – hűtötte le Eszti a fiút. – Vagy nekünk kell felvakarni az állad a padlóról? – kérdezte kuncogva, mire Sean úgy ahogy összeszedte magát.

- Hú, csak meglepődtem. Igazán jól néztek ki – mosolygott rájuk, majd Orsi felé fordult, és kacsintott egyet, mire a lány teljesen elpirult. – Na, akkor hívhatom a taxit, igaz?

- Naná, már mindennel készen vagyunk – válaszolt Eszti, magában jót derülve az előbbi pillantásokon.

Miután a kiscsapat beszállt a taxiba, az rögvest indult is, és egyre csak közeledett a ma esti buli helyszínéhez. A járműben is fergeteges volt a hangulat, természetesen Sean és Eszti most is állandó jelleggel csipkelődtek, ami megszokottá vált tőlük az elmúlt napokban. Orsi meg csak ült köztük, hatalmasakat pislogva, és megpróbált tudomást sem venni arról, hogy a srác kezei birtokba veszik apró vállait. Hirtelen Orsi nem tudta mitévő legyen, ezért csak közelebb húzódott Seanhoz, és élvezte, hogy a fiú ennyire közvetlen vele.

A taxi leparkolt a Heaven előtt, mire a csipet-csapat kikászálódott belőle, fizettek, majd a bejárat felé indultak. A biztonsági őr jól megnézte a lányokat, majd utána átfuttatta a pillantását az egyetlen köztük lévő srácon is. Egy elállhatatlannak vélt mosolyt villantott a lányok felé, és elállt az útból, hogy beengedje a háromfős bandát.

Amint beértek, a lányok nevetésben törtek ki az őr hiányos fogsorának emlékétől, de a hely teljesen elvarázsolta őket, és nagyon hamar el is feledkeztek szerencsétlen hapsiról. Bár Sean volt itt az ismerősebb, mégis a két lány ragadta kézen őt, és vonszolták egyre beljebb, mígnem rábukkantak egy üres, tízfős asztalra, melyen egy kis cetli hirdette a fiú nevét, és hogy FOGLALT.

Ledobták magukat – Sean természetesen Orsi mellé ült, méghozzá elég közel húzódva hozzá –, majd egy odalépő pincérnek le is adták a rendelést két üveg pezsgőre és egy-egy rövidre. Amíg az italuk érkezett, Sean felhívta a haverjait, hogy hol késnek, már csak rájuk várnak. Mint kiderült, Sean haverjai már csak kétutcányira voltak a Heaventől, és mikor beléptek, a lányok igencsak meglepődtek. Eszti halkan felsikkantott, majd izgatottan mocorogni kezdett Orsi másik oldalán.

- Ő az, ő az, úristen, ő az – szorongatta meg barátnője karját.

- Igen, én is látom – nézett rá Orsi, majd visszafordította pillantását az épp megérkezők felé, közülük is afelé, akinek Eszti ennyire megörült. Ugyanis ez a srác a Glowing Ice énekese volt.

- Ezt nem hiszem el... Pont itt? Pont most? – kérdezte Eszti Orsitól, de sajnos a szőkeség válaszolni már nem tudott, mert a srácok akkor érkeztek meg hozzájuk. Sean egyből felpattant, és üdvözölte réglátott barátait.

- Srácok, bemutatom nektek... – kezdte Sean megnyerően, de akkor Eszti már régen nem Sean hangjára figyelt. Elveszett a gyönyörű szempárban, majd hirtelen eszébe jutott Dávid, és elkapta a tekintetét a srácról.

- Szia, Eszti vagyok – mutatkozott be illedelmesen, amikor kezet nyújtott a fiúnak. Nem tudott nem nevetni azon, amilyen képet a szerencsétlen vágott. Kicsit tényleg összezavarodott, amikor meghallotta a lány magyar nevét, majd Eszti egyszerűen közölte vele a tényt, miszerint csak látogatóban van itt.

Ezután Orsi mutatkozott be a fiúknak, habár őt közel sem kötötte le annyira a gyönyörű szempár, mint Esztit. Orsi inkább minden figyelmét Seanra összpontosította, ahogy azt Sean is tette Orsi felé.

Pete – a jóképű énekes – egész véletlenül Eszti mellett foglalt helyet, és feltűnően kedvesen mosolygott a lányra.

- Orsi, eljönnél velem a mosdóba? – kérdezte feszengve Eszti, ami annak volt a jele, hogy valamit nagyon meg szeretett volna osztani barátnőjével.

- Persze. Fiúk, ugye megbocsátotok? – kérdezte, majd válaszra nem várva átmászott rajtuk, és Esztibe karolva elindultak a mosdó felé.

- Na, mondd, mit szeretnél – mosolygott Orsi Esztire.

- Nem tudom, mit csináljak – visította Eszti magyarul, mert nem akarta, hogy bárki is kihallgassa őket. – Pete olyan cuki pasas, de ott van Dávid is...

- Hé, nem úgy volt, hogy Dávid csak a barátod? – vigyorgott Orsi jókedvűen csillogó szemekkel, mire barátnője zavarba jött és elpirult.

- Hát... izé... de az, de... – nem tudta, mit is mondhatna, mert még ő maga sem tudta, hogy mit érez.

- Jól van, jól van, nem kell semmit sem mondanod. Figyelj, szerintem ma érezd magad jól, ne törődj semmivel, végül is ez most csak a mi esténk lesz. És később még eldöntheted, hogy akarsz-e bármelyiktől is bármit. Na, mit szólsz? Visszamenjünk a fiúkhoz?

Eszti Orsi nyakába ugrott, majd oda mondta:

- Jól van, ez jó ötlet. Olyan jó barátnő vagy, és olyan jó, hogy megértesz.

- Ez csak természetes. Erre valók a barátok, nem igaz? Na, gyere, menjünk vissza, és tomboljuk ki magunkat – fogta meg Eszti kezét, és visszahúzta a srácokhoz, akik már nagyon várták vissza őket.

- Azt hittük, sosem jöttök vissza – nevetett Sean, majd játékosan beleboxolt egyet Pete vállába, ezzel jelezve, hogy a srácnak is legalább annyira fontos volt az, hogy a lányok visszaérjenek, mint neki.

- Ó, nagy volt a sor – mondta Eszti hirtelen, majd visszaült a helyére.

- Kértek inni még valamit? – kérdezte Sean, majd válaszra sem várva ismét elindult a bárpult felé, hogy kikérjen egy újabb kört.

És ez így ment egyre csak tovább, amíg a lányok nem éreztek magukban késztetést arra, hogy táncolni menjenek. Kimásztak a fiúk közül, majd kérdő pillantással rájuk meredtek.

- Na, ki lesz annyira bátor, hogy eljöjjön velünk táncolni? – kérdezte kihívóan Orsi, és tekintete titokban Seanra esett. A fiúnak ez magas labda volt, amit nem lehetett nem lecsapni. Rögtön felpattant a helyéről – mint egy hűséges lovag, aki szíve hölgye megmentésére indul –, és már karon is ragadta Orsit, majd eltűntek a tömegben.

- Hát ez fantasztikus – morogta Eszti, mire Pete arcán hatalmas mosoly jelent meg, és lassan közelíteni kezdett felé.

- Te meg mit tervezel? – kérdezte a lány sokat sejtetően, de válaszul nem az jött, mint amire számított volna.

Pete olyan gyorsan kapta ölbe Esztit, hogy annak még pislogni sem volt ideje, majd amikor lába ismét talajt ért, már a zsúfolt táncparkett közepén álltak, az összefonódó Orsi-Sean páros mellett. Nagyon jó számok mentek, a DJ igazán kitett magáért, és a fiatalok – nem keveset köszönve az elfogyasztott alkoholmennyiségnek – eufóriában és adrenalinban fürödve rángatóztak a zene ritmusára. Nem sokkal később megjelentek mellettük az asztalnál hagyott fiúk is, akik egyedül érkező lányokra lecsapva, immár partnerrel koptatták a parkettet.

Az idő úgy repült, mintha valaki az ujjával tekerte volna a mutatókat, és a fiatalok egyre csak ittak és táncoltak. Ez az este csak az övék volt, nem gondoltak a másnapi macskajajjra, a fejfájásra, csak arra, hogy pillanatnyilag jól érezzék magukat.

Sean az este folyamán alig engedte el Orsit, és ez így volt Pete és Eszti között is. A lányok csak vigyorogtak egymásra és partnereikre, de már olyan állapotban voltak, hogy ha valaki azt mondta volna nekik, hogy Harry Potter létezik, még azt is elhitték volna neki.

Hajnali három körül járhatott az idő, amikor a lányok kitalálták, hogy kicsit ki szeretnének menni levegőzni, csak kettesben, és a fiúk hagyták őket, mert tudták, hogy úgyis beszélgetni szeretnének.

A lányok botladozva, egymást támogatva sétáltak ki a friss levegőre, miközben egyre csak vihogtak az elfogyasztott alkoholmennyiségtől. Arcukat megcsapta az éjszakai hűs levegő, de amilyen állapotban voltak, nem is nagyon érezték meg.

Kicsit sétálgattak a klub bejárata körül, amikor egy csaj „véletlenül” nekiment Esztinek, és majdnem fellökte.

- Hé, nem tudsz vigyázni? – kiáltott utána Eszti, mire a csaj visszafordult, és gyilkos tekintettel mérte végig a lányokat.

A kis affér után a lányok tovább lépkedtek a fújdogáló szélben, észlelték, hogy rohangásznak körülöttük az emberek, de ők nem foglalkoztak semmivel sem. Mit sem törődve az idegenekkel, halálos nyugodtsággal mondták el róluk a véleményüket, tegyük hozzá, nem halkan. Ezért természetesen kaptak néhány nem túl értékelendő nézést, de ők mit sem törődve vele, jót nevettek az egészen, majd mondták tovább a marhaságaikat.

Ám egyszer minden jónak vége szakad, és ez ebben az esetben sem volt másként. A lányok rossz társasággal kezdtek el kötekedni, aminek meg is lett az eredménye.

Orsi rögtön kiszúrta magának a társaság másik szőke, műkörmös, forró nadrágos női egyedét.

- Hé, cica – szólt oda neki. – Elavult a göncöd.

- Ezt talán mégsem kellene – jegyezte meg Eszti halkan, olyan halkan, hogy ezt barátnője már nem is hallotta.

- Most ezt nekem mondtad? – kérdezett vissza felháborodva az ismeretlen lány. – Mert ha igen, akkor nagyon szívesen megmutatom, hogy mire vagyok képes ebben a cuccban!

- Jobb lesz, ha visszafogjátok magatokat – szólt oda a csaj pasija, aki enyhén volt csak kigyúrva, és még sötétben is félelmetesnek tűnt.

- Inkább fogd vissza a kopódat – szólt bele Eszti is a beszélgetésbe, ami abban a pillanatban végezetes kimenetelűnek látszott.

A kétajtós szekrénycsávó rávillantotta összeszűkülő, gyilkos szemeit a két lányra, akik egy kissé megrémültek ugyan, de még mindig kábán a sok piától nem voltak abban a helyzetben, hogy bármiféle fölényük is legyen. Akár erőben, akár gyorsaságban.

A pasas elindult a lányok felé, majd föléjük tornyosulva, szinte habzó szájjal kezdett velük üvölteni, és megragadta Orsi karját. A lány felsikoltott, és el is esett volna, ha a hapsi nem szorította volna olyan erősen a karját. Esztiben felment a pumpa, és apró ökleivel elkezdte ütögetni a hatalmas fazont, aki ezt szinte észre sem vette, viszont a háttérben lévő barátnője és a sleppjük visítva nevettek a szituáción.

Orsinak már folytak a könnyei, Eszti pedig csak annyit ért el, hogy már zsibbadt a keze az ütögetéstől, amikor egy bársonyos, ám mérges férfihang közbeszólt:

- Engedd el, ha jót akarsz magadnak!

- Mi van szépfiú? Miért kéne elengednem? Talán magadnak akarod? – válaszolt vissza a szekrénycsávó félvállról a csuklya mögé bújtnak.

- Nem igazán, de szerintem nem szeretnéd megvárni, amíg ideér a rendőrség, akiket épp az imént hívtam fel – szólalt meg egy másik csuklyás srác is, aki megvillantotta a mobilját, majd látványosan a farmerja zsebébe csúsztatta.

- Hát... Rendben. De ha legközelebb nem vigyáztok a nőitekre eléggé, tuti, hogy nem leszek ilyen elnéző – mondta szekrény szinte morogva, majd elhúzott a sleppjével együtt. A két csuklyás idegen odasietett a lányokhoz, majd aggódó tekintettel mérték őket végig.

- Jól vagytok? – kérdezte a mélyebb hang, és lecsúsztatta a kapucnit magáról.

- Remélem, hogy nincs semmi baj – kontrázott a másik, akit még mindig takart a csuklyája.

És akkor Orsi ismét visítani kezdett. Ám ehhez a visításhoz már köze sem volt semmiféle fájdalomnak, vagy ijedtségnek.

- Esztiii – sipította. – Ezek a vámpírcsávók!

- He? – szólt közbe Eszti értelmesen, majd jobban szemügyre vette a srácokat, akik úgy tűntek, hogy egyre mélyebbre süllyednek a földben.

- Ne bassz, hogy a minap fellökött minket két vámpír. – Ekkor már Eszti sem bírta tovább, Orsi nyakába borult, és azzal küzdött, hogy ilyen spicces állapotban, ennyire nevetve is meg tudjon állni a lábán.

- Naa, most mire gondolok? – Orsi szemmel láthatólag nagyon élvezte a helyzetet, és a másik fazon felé fordult, akin még mindig kapucni volt.

- Haver, ezt jól megszívtuk – szólalt meg a srác olyan hangnemben, amit nem lehetett félreérteni.

- Nekem mondod? Legközelebb szólj, hogy soha többet ne akarjak hősködni – válaszolt a szőkés srác.

- Szóval, akkor ti nem emlékeztek ránk? – kérdezte Eszti kissé összeszedettebben, és igyekezett megtartani Orsit, aki még mindig belé kapaszkodott, és vihogott.

- Nem! Kéne? – vonta fel szemöldökét a barna, és kételkedve nézett a lányokra.

- Talán, már volt dolgunk... khm... egymással? – kérdezte hatalmas, sokat sejtető vigyorral a mackós srác.

- Fúj, nem – háborodott fel Orsi, és abbahagyta a vihogást. – Te voltál az, aki pár napja, fényes nappal majdnem fellöktél az utca kellős közepén, majd bocsánatkérés nélkül akartál továbbrohanni – bökte mellkason Orsi a nagydarab fiút, akit először meglepett a lány a kirohanása, majd látszott rajta, hogy gondolkozóba esett. – A haverod – itt a vékonyabbik fiúra mutatott – legalább megállt, és elnézést kért helyetted is.

- Hé, tesó! Én emlékszem rájuk – szólalt meg most az említett. – Tudod, amikor felrohantunk hozzám.

- Jaaa – csapott homlokára a mackó. – Már emlékszem én is. Utólagosan bocsánatot kérek – nézett Orsira, majd mosolyogva felé nyújtotta a kezét. – Kellan Lutz, szolgálatára.

- Öö... Köszönöm, bocsánatkérés elfogadva. Az én nevem Orsolya Székely – fogadta el Orsi a jobbot, majd megint kitört belőle a nevetés Kellan arckifejezésétől, amit valószínűleg „kimondhatatlan” neve váltott ki a fiúból.

- Robert vagyok... Robert Pattinson – mondta a másik fazon, akiről időközben lekerült a kapucni.

- Én pedig Eszter Kárpáti – mondta Eszti kuncogva, hiszen még most is élénken élt benne a kép, amikor is Rob kért tőle bocsánatot Kellan helyett, akinek Orsitól kellett volna.

- Hát haver, asszem’ sokáig fog tartani, mire megtanuljuk a nevüket – mondta Kellan röhögve, mire a lányok ismételten vihorászni kezdtek.