4. fejezet - Csak csajok

Eszti izgatottan várta a pénteket, amit barátnőjével – Orsival – tölthet el, és közösen készülődhetnek barátnője születésnapi bulijára. A lány most is egyedül volt otthon, mivel a családja most is dolgozott. Leült a tévé elé, de sajnálatos módon semmi érdekeset nem talált benne. Írt Dávidnak egy üzenetet, amire a srác rögtön válaszolt is.

Így ment ez órákon keresztül, mikor is Dávidnak valami dolga akadt, és Eszti ismét egyedül maradt.

Mit csináljak? Mit csináljak? – morfondírozott a lány miközben fel, s alá járkált a lakásban.

- Á, megvan! – kiáltott fel hangosan, pedig egyedül volt otthon. Felkapta az asztalon heverő táskáját, és mosolyogva lépett ki az ajtón.

Útja egy közeli bevásárlóközpontba vezetett. Azzal a céllal indult el, hogy vásároljon barátnőjének valami meglepetést. Szerette volna Orsit meglepni, hiszen a lány nagyon közel került hozzá, ilyen rövid ismeretség után is.

A lány csak sétált és sétált a kirakatok előtt, mire végre megtalálta, amit keresett. Egy fehér nyakba akasztós topp volt, amit arany és fekete strasszok díszítettek. Eszti nem ismerte olyan jól a másik leányzó ízlését, de mivel Ő rögtön beleszeretett a felsőbe, úgy vélte, hogy Orsinak is ennyire tetszeni fog. Vagy nem...

Eszti örömittasan jött ki a boltból, és sétálgatott tovább. Megállt egy italüzlet előtt, és hatalmas mosolyra húzódtak ajkai, ahogy megfogalmazódott benne a terv, miszerint némi alkohollal is meglepi barátnőjét...

* * * * *

Másnap Eszti álmosan ébredt. Vetett egy pillantást az órára, ami bizony már fél kilencet mutatott. Eszti hirtelen kipattant az ágyból, és a fürdőbe rohant. Felkapott magára egy fekete, mélyülepű, térdig érő nadrágot, egy fehér pillangós felsővel, és papucsot húzott hozzá. Ideje már nem volt kivasalni a haját, ezért gyorsan kifésülte, és hagyta, hogy a göndör tincsek a vállára omoljanak. Egyáltalán nem sminkelt, azt meghagyta a buli időpontjára. A becsomagolt ajándékok felé pillantott, de végül úgy döntött, hogy majd csak akkor adja át Orsinak, ha itt lesz az ideje.

A lány bezárta maga mögött az ajtót, és már indult is a Roses felé.

* * * * *

Miután Esztivel elváltak, Orsi felhívta Seant, hogy megkérdezze, pontosan mikorra is várható másnap, és hogy elújságolja neki, hogy tartogat neki egy kis meglepetést. Sean nagyon kíváncsi volt, hogy vajon mit is talált ki a lány, de Orsi nem árult el neki semmit. Miután letették, elment lezuhanyozni, majd berakott egy filmet, és elég gyorsan el is aludt rajta.

Reggel a telefonja csörgésére ébredt. Hirtelen azt sem tudta, hol van, és miért kell ilyen korán kelnie. Felnézett az órára, ami hét órát mutatott. Kissé kábán kimászott az ágyból, majd amikor felvillant előtte, hogy kilenckor találkozik Esztivel a Red Rosesban, rögtön felélénkült és örömmel kezdett el készülődni. Nagyon várta már a közös kikapcsolódást.

Gyorsan elment zuhanyozni és hajat mosni. Miután végzett, kiválasztott magának egy halványkék csőnadrágot, hozzá egy fehér felsőt és egy fehér kis kardigánt a hűvös londoni időre tekintettel. A fürdőben megszárította a haját, de most nem egyenesítette ki, hagyta, egy kicsit hadd göndörödjön; utána szépen felvette a kikészített ruhadarabokat.

A konyhában megevett egy tál müzlit, s miután konstatálta, hogy fél kilenc van, elindult a Red Rosesba. Bedugta fülébe az iPodját, és út közben jókedvűen dudorászott, míg meg nem látta a hatalmas rózsát ábrázoló cégért. Bent körül nézett, és mivel még nem látta Esztit, leült ahhoz az asztalhoz, amelyiket tegnap is elfoglalták.

Nem kellett sokat várnia, már meg is látott egy fekete hajzuhatagot belépni az ajtón.

* * * * *

Eszti belépett a kávézóba, és körülnézve megpillantotta Orsit, aki ugyanott ült, mint tegnap este, mintha el sem mozdult volna onnét. Eszti magában kuncogott az elgondoláson, hogy barátnője ott töltötte az egész estét, rá várva.

- Szia Eszti! – mosolygott Orsi és két puszit adott a lánynak. – Látom, ma te is göndör napot tartasz – nevetett, Eszti vasalatlan hajára célozva.

- Ah, ne is mondd! Úgy tűnik, hogy tegnap nagyon sokáig... néztem a tévét. – Eszti majdnem elszólta magát a tegnapi programmal kapcsolatban, de a végén még sikerült kimagyaráznia magát. – Reggel jól elaludtam, és nem volt időm hajat vasalni. Ezért most itt kunkorodik. – A lány két ujja közé fogott egy tincset, s nézegetni kezdte. – De látom, te is a változás mellett döntöttél – kuncogott, s újra Orsira nézett.

- Igen, fő a változatosság – vigyorgott Orsi. – Iszunk egy kávét mielőtt elindulunk a Nagy Útra?

Miután Eszti bólintott, mindketten rendeltek egy hosszú feketét.

- Amúgy Sean azt mondta, hogy este hat körül fog hazaérni, szóval, ha háromkor felmegyünk hozzánk, még bőven lesz időn shoppingolni és főzőcskézni is. Mit szólsz?

- Tökéletesen hangzik – lelkendezett Eszti. – Mondtam már, hogy nagyon-nagyon kíváncsi vagyok Seanra? Aki így megdobogtatja a szíved... – ugratta Eszti Orsit.

- Hé! Én nem mondtam ilyet! – mentegetőzött Orsi, mire Eszti hatalmas nevetésben tört ki, és aztán a szőkeség is így tett.

- Te nem vagy normális! – mondta nevetgélve Orsi barátnőjének.

- Nem hát! Ki mondta, hogy az vagyok? – kérdezte Eszti tetetett komolysággal, majd ismét nevetni kezdtek.

- Hmm, úgy érzem, ebben hasonlítunk egymásra. Vagy ebben is – gondolkodott el Orsi. – Na, szerintem lassan indulhatunk is.

- Oké, én is végeztem.

Kifizették a kávékat, és belevetették magukat az üzletközpontokkal telített londoni utcák feltérképezésébe.

A lányok egész délelőtt sorról-sorra járták az üzleteket, rengeteget beszélgettek, még többet vásároltak, és nagyon jól érezték magukat együtt. Épp egy Victoria's Secret butikból jöttek ki, táskákkal jól megpakolva, mikor valaki hátulról nekirohant Orsinak, majd szó nélkül futott volna tovább, ha Orsi nem szól utána.

- Oh, bocsi, hogy az utadba mertem állni, bunkó. Nem tudsz figyelni? – kérdezte kicsit kiakadva.

- Bocsi, de sietek – válaszolt a kigyúrt srác, majd hátrakiáltott. – Rob, fuss már, mert nem várlak meg! – majd rohant tovább.

A következő pillanatban megérkezett a kigyúrt haverja is, és Eszti felé fordult.

- Sajnálom a barátom kellemetlenkedése miatt.

- Öhm... – felelte Eszti, majd ismét röhögcsélni kezdett.

- Bocs, de én voltam az áldozat, akinek a bunkó haverod nekiment! – szólt közbe még mindig idegesen Orsi.

- Oh, nagyon sajnálom. Ha most megbocsátotok – mondta, s azzal el is tűnt az emberek között.

A lányok szemükkel követték a srácokat, majd hangos sikítozást és irtózatos lábdobogást hallottak a hátuk mögül. Mikor megfordultak, azt se tudták hirtelen, hogy merre meneküljenek, ugyanis legalább ötven kiscsaj rohant abba az irányba, amerre a fiúk is elfutottak. Mikor sikeresen kiugrottak a járda szélére, elkezdtek figyelni, hogy mégis mit ordítozhatnak...

- Kellan!

- Robert! Várj meg!

- Csak egy fotót szeretnék!

- Kérlek, megadnád a számod?

- Harapj meg! – hallatszott egy vékony női hang, mire a lányok egy pillanatig döbbenten néztek egymásra. Azt sem tudták, hogy mit mondjanak a másiknak.

- Harapj meg? – kérdezte Orsi döbbenten, és magyarul. Mióta itt van, kevésszer szólalt meg az anyanyelvén, de most annyira megdöbbent, hogy nem tudott angolul beszélni.

- Hát... Ez kemény – motyogta Eszti, majd Orsira nézett, akinek abban a pillanatban szakadt fel őrült visító-nevetés a torkából.

- Ez... ez annyira... szánalmas... és vicces volt – alig bírta kinyögni a szavakat, mire Esztit is elkapta a röhögő görcs. Mikor kicsit megnyugodtak, Orsi folytatta. – Tragédia, mit művelnek ezek az angol lányok. Gondolom, az a két srác előlük menekült. Így utólag már nem is haragszok rá annyira, mert majdnem fellökött. Amúgy, neked is ismerősek voltak?

- Igen, azt hiszem valamilyen színészek lehettek. Szegények. Otthon ilyen nincs. Képzeld el, ahogy kétszáz nő rohan végig az Andrássy úton Csányi Sándor után – nevetett fel újra Eszti is, és röhögcsélve mentek tovább.

- Neee – visította Orsi. – Ez hihetetlen volt. De annyira idegesít, hogy nem tudok rájönni, hogy hol láttam őket – töprengett a szőkeség.

- Teljesen mindegy. Valószínűleg, úgy sem látjuk őket többször. Két helyes srác, akik rohannak a csajszik elől. Mindennapos dolog nem? – Eszti belekarolt a barátnőjébe, s így folytatták tovább útjukat.

- Hú, már negyed négy van – nézett órájára Orsi. – Menjünk haza főzni.

- Oké, menjünk.

Hazasétáltak, lepakolták szerzeményeiket Orsi ágyára, majd kivonultak a konyhába.

- Na, akkor mit is főzzünk? – kérdezte Eszti.

- Mit szólnál egy kis borsóleveshez, meg palacsintához?

- Hmm, ez jó, a borsólevest én is szeretem.

A lányok főzni kezdtek, s közben a hangulat is fergeteges volt. A délutáni eset nem jött többet szóba köztük, volt nekik fontosabb dolguk is, annál a két szerencsétlen srácnál. Jól összekenték a másik ruháját palacsintatésztával, de ez őket egy cseppet sem zavarta. Ez is hozzátartozott a délutánhoz, és a jó hangulathoz.

* * * * *

- Orsi! Megjöttem – hallatszott kis idő múlva Sean hangja az ajtóból. A szőkeség ezerrel rohant ki a konyhából, és rögtön rég nem látott barátja nyakába vetette magát.

- Szia! Annyira hiányoztál – mondta halkan Orsi, és ismét megölelte barátját.

- Te is nekem! De hamar eltelt ez a pár nap!

Eszti közben kilépett a konyhából, és illedelmesen bemutatkozott Seannak, majd jól szemügyre vette a szőke srácot.

- Orsi, nem is mondtad, hogy ennyire szívdöglesztő – mondta Eszti kedvesen mosolyogva, – s nem utolsó sorban magyarul – Orsinak, mire a lány majdnem megfulladt egy félrecsúszott falattól.

- Eszti! – rivallt rá barátnőjére. – Szerencséd, hogy nem beszél magyarul!

- Pont ezért mondtam. – A két lány Seanra nézett, aki szemmel láthatólag nem értett semmit sem a beszélgetésből, a két lány legnagyobb örömére.

- Esther, talán valami baj van? – kérdezte Sean, aranyos akcentussal ejtve Eszti nevét.

- Baj? Ugyan semmi baj – válaszolt vigyorogva Eszti. – Csak épp azt mondtam Orsinak, hogy milyen jól sikerült a vacsora.

- Igen, lányok! Tényleg ügyesek vagytok. Ha így folytatjátok, megtartalak titeket, mert teljesen elkényeztettek – mondta Sean, de közben végig mélyen Orsi szemébe nézett. Orsi erre teljesen elpirult, Eszti pedig fülig érő szájjal kanalazta tovább a levesét.

Vacsora után leültek a nappaliba beszélgetni, bekapcsoltak valami kellemes zenét háttérzaj gyanánt, és már csak azt vették észre, hogy éjfél elmúlt.

- Na, gyerekek, én azt hiszem, hazamegyek – állt fel Eszti.

- Isten ments’, ilyen későn nem engedlek el egyedül. Sean, ugye itt aludhat velünk? – kérlelte Orsi.

- Persze, engem nem zavar. Alhat itt a kanapén, vagy...

- Nem! Velem alszik – szakította félbe Orsi. – Simán elférünk az ágyamon.

- Köszönöm – súgta Eszti meghatódottan Orsinak, mire a lány csak egy cuppanós puszit nyomott arcára.

- Jó éjt, Sean! – búcsúzott Eszti, és már be is lépett Orsi szobájába.

- Jó éjt, Esther!

- Na, akkor keresek neked valami alvós cuccot – mondta nevetgélve Orsi, s a szekrényben kezdett turkálni. Elővett egy kinyúlt szürke pólót, és egy rövidnadrágot, majd barátnője kezébe nyomta.

- Köszönöm – felelte a fekete hajú lány, miközben Orsi, kezében a pizsamájával a fürdő felé indult.

Orsi tíz perc múlva kuncogva tért vissza.

- Annyira örülök, hogy itt vagy! – lelkendezett, majd megölelte Esztit.

- Én örülök, hogy itt lehetek!

A két lány ezután kényelmesen elhelyezkedett az ágyon, és beszélgetni kezdtek. Kicsivel később Orsi egy hatalmasat ásított, ami jelezte, hogy ideje lefeküdni.

Reggel felébredve Eszti konstatálta, hogy barátnője még nem ébredt fel. Az órára nézve látta, hogy még csak nyolc óra van. Óvatosan kimászott az ágyból, igyekezett minél kisebb zajt csapni, majd kiosont a nappaliba.

Nem tudta mit csináljon, leült a kanapéra, és ekkor egy ötlet kezdett megfogalmazódni benne. Halkan kopogott Sean ajtaján, majd óvatosan benyitott. A fiú még aludt, de amikor Eszti lába alatt megnyikordult a padló, felriadt.

- Nyugi Sean, csak én vagyok! – suttogta Eszti.

- Ah, Esther, mit csinálsz itt? Miért nem vagy Orsival? – értetlenkedett a fiú.

- Figyelj arra gondoltam, hogy...

* * * * *

Eközben Orsi mit sem sejtve aludt tovább a szobájában. Egyszer csak halkan kinyílt az ajtó, és ketten besettenkedtek a szobába. Eszti lerántotta Orsiról a takarót, majd Seannal együtt elkiáltották magukat:

- Happy Birthday!

Orsi hirtelen nem tudta, mi történt, de mikor meghallotta barátai hangját, elérzékenyülve, könnyes szemmel nézett fel rájuk.

- Jajj, annyira aranyosak vagytok. Már most jól indul a napom! – mosolygott.

- És még milyen jól fog folytatódni... – mondta Eszti, majd kinyitott egy üveg – tekintettel a korai időpontra – narancslevet, és koccintottak Orsi egészségére.