5. fejezet - Előkészületek

Orsi teljesen feldobódott barátai kedvességétől, és a jókedv általános lett közöttük. Együtt megreggeliztek, közben elkezdték tervezgetni a napot, és főleg az estét. A lányok elhatározták, hogy délelőtt főznek valami ünnepi ebéd-szerűt, és utána pedig elkezdenek készülődni.

- Jézusom, hány órán át akartok ti készülődni? – kérdezte Sean leesett állal.

- Jajj, kérlek, nőkből vagyunk – vigyorgott rá Eszi.

- És különben is, egyszer van szülinapom egy évben. Annak mindig meg kell adni a módját.

- De még hogy...! Ma a Sohóba megyünk, erre készüljetek fel! – lelkendezett Eszti.

Sean nehezen bírta a lányok lelkesedését kísérő, emberfeletti magas hangokat, úgyhogy visszavonult a szobájába. A csajok kint maradtak a konyhában, és a menün törték a fejüket.

- Na, szülinapos! Mi a kedvenced? – kérdezte Eszti Orsitól, aki hirtelen nem is tudta, melyiket mondja a sok közül.

- Anyukám ilyenkor mindig brassóit szokott készíteni, de az túl sokáig tartana, szóval inkább hanyagoljuk – mondta Orsi mélyen a gondolataiba merülve. Természetesen ezt Eszti nem hagyta szó nélkül.

- Hé, ha neked az a kedvenced, akkor ma azt készítünk! Te mondtad az előbb, ilyen csak egyszer van egy évben – Eszti kedves mosolyra húzta ajkait, majd rákacsintott Orsira.

- Ah, itt a közelben van is egy szuper kis üzlet, gyorsan összeírom ami kell, és megkérjük Seant, hogy rohanjon el nekünk... Szerinted beleegyezne? – kérdezte Orsi egy kacér mosoly kíséretében.

- Ha te kéred, biztosan – mondta Eszti pajkosan. – Na, mire vársz még?

Orsi egy pillanatig döbbenten nézett, majd még szélesebben mosolygott, és elindult a srác szobája felé.

- Sean... – szólt negédes hangon, és olyan szempilla rebegtetést rögtönzött, ami nem kicsit lepte meg a szőke fiút.

- Mit szeretnél? – kérdezte még mindig döbbenten a srác.

- Hááát... Az a helyzet, hogy a hűtőt átnézve rájöttünk, hogy kissé hiányos a felszerelés az ebédhez, és hát van itt a közelben egy helyes kis üzletecske... – mindezt olyan behízelgőn mondta, hogy Seannak nevetnie kellett, majd felállt és elkezdte keresni a pulcsiját.

- Na, mondd! Mit kell hoznom?

- Jajj, én nem azért mondtam ám. De ha már így felajánlod... – vigyorgott Orsi. – Esztivel összeírtuk a listát. Köszönjük szépen – és egy hatalmas cuppanós puszit nyomott Sean arcára, majd a kezébe nyomta a papírt.

- Szívesen! Na, megyek is, ha ma még szeretnénk ebédet is enni – nevetett Sean, és kezében a cetlivel kilépett az ajtón.

Orsi visszament a konyhába Esztihez, aki épp vörös fejjel feküdt az asztalon, és próbálta visszatartani a feltörő nevetését.

- Elment már? – kérdezte nyüszítve. Amikor Orsi bólintott, elnevette magát, és alig bírta abbahagyni.

- Megkérdezhetem, minek örülünk ennyire? – kérdezte Orsi döbbenten, mert nem értette barátnője hirtelen jókedvét.

- Csak a listán nevetek. Odaírtam a végére még pár dolgot, hogy Sean örüljön.

- Jézusom, miket?

- Háát... – nézett ártatlan szemekkel Eszti, majd kibökte. – Szerinted Seannak jó a kereső képessége?

- Ezt miért kérdezed? – kérdezett vissza Orsi vészjóslóan.

- Igazából... Azt írtam a listára, hogy hozzon két csomag tampont, azt a fajtát, aminek egy nagy napraforgó van az elején... – Eszti végig halálosan komoly arcot vágott, ami csak megrémisztette barátnőjét.

- Ezt most nem mondod komolyan? – kérdezte kimérten. Most Eszti ijedt meg csöppet Orsi hanghordozásától. – Te a leendő barátomat elküldted a boltba tampont venni?

- Hát... Ööö... – Eszti próbálta eltitkolni az igazságot, de már késő volt.

- Esetleg... Valamit nem mondtál még el? – faggatta tovább Orsi a másik lányt. Eszti szégyenlősen bólintott, majd a padlót kezdte tanulmányozni. – Mit?

- Gondoltam... Hát, izé...

- Esztiii! – visított közben Orsi.

- Egy doboz rózsaszín óvszer is ott figyel a listán... Én csak... A ti helyzetetekben sosem lehet tudni, és izé...

Eszti arca még jobban elfehéredett.

- Te tényleg nem vagy komplett! – Orsi eddig a pillanatig bírta megjátszani magát. Kitört belőle a nevetés, és elterült a földön. A fekete hajú lány egy pillanatig értetlenül pislogott. Majd megértett mindent.

- Ezért meglakolsz! – kiáltotta, és rávetette magát a földön fetrengő szöszire.

- Neee! Nagy... nagyon csikis vagyok! – visította Orsi. – Kegyelmezz!

Eszti abba hagyta a csikizést, és pihegve Orsi mellé feküdt a földre. A szöszinek is rendesen hullámzott a mellkasa, és kellett nekik egy kis idő, amíg lenyugodtak.

- Jajj, szegény Sean. Kihasználjuk és kitolunk vele – sopánkodott Orsi, majd elvigyorodott. – De hát, ez ma egy ilyen nap.

- Na, gyere! Pakoljuk elő a hozzávalókat, amik vannak itthon, hogy Sean ne mondhassa, hogy nem csináltunk semmit, amíg a boltban volt – mondta Eszti, és felhúzta Orsit a földről.

Jó tíz perc múlva egyre hangosodó lábdobogást hallottak a lépcsőházból, majd kulcscsörgést és ajtónyikorgást. A lányok összenéztek és igyekeztek nem elnevetni magukat, és úgy tenni, mint ha nem történt volna semmi érdekes. Olyan aranyosan és ártatlanul néztek a konyhába vörös fejjel belépő Seanra, mint a ma született bárány.

- Nagyon vicces mondhatom. Remélem ti remekül szórakoztatok – dörrent rájuk Sean. A lányok nagyon megijedtek, de, csak mert nem tudták, hogy Sean is alig bírja visszatartani a nevetést.

- Sean, nem tudom, hogy miről beszélsz – tette Orsi az ártatlant, holott nagyon is jól tudta, miről van szó.

- Ó, dehogyis nem! Arról a listáról, amit összeírtatok! – erősködött a srác.

Ekkor Eszti a sarkára állt, és beszélni kezdett.

- Sajnálom, én írtam fel azokat a dolgokat, Orsi tudta nélkül. Ne rá legyél mérges, a bűnös itt áll előtted.

Seannak nagyon tetszett a lány hozzáállása, ezért úgy gondolta, hogy kicsit változtat eddigi tervén.

- Hé, el ne pityeregd magad! Csak azért vagyok kibukva, mert háromszor is végignéztem az összes tampon fajtát, komolyan mondom, már kívülről fújom őket, de a napraforgósat nem találtam meg... Nem akartam nektek kellemetlenséget okozni, de hoztam olyat, aminek szimplán kék a csomagolása. Ugye, elviselhető lesz ez is?

A lányok hirtelen megszólalni sem tudtak, úgy megdöbbentek. Tágra nyílt szemekkel bámultak Seanra, aki eddig bírta nevetés nélkül. Ezt meglátva a lányok is kacagni kezdtek, és Sean nyakába vetették magukat.

- Ennél jobb szülinapom még sosem volt. Úgy örülök, hogy együtt lehetek veletek – nézett rájuk kicsit később Orsi, amikor már kellően lenyugodtak a kedélyek.

- Ugyan Orsi, még várd ki a végét – kacsintott Eszti barátnőjére, mire Sean közbeszólt.

- Lányok, én nem akarok véget vetni az idilli pillanatnak, de már tizenegy óra van. Szerintem lassan neki kéne állni a főzésnek, mert sosem lesz ebédünk, és még a végén nem lesz elég időtök elkészülni. Mert mi lenne, ha csak öt órátok lenne öltözködni és fésülködni? – kérdezte Sean gúnyosan, de közben vigyorgott.

- Oh, igaz is. És ha már ennyire figyelmes vagy, és gondolsz ránk, akár segíthetnél is nekünk. Mondjuk, pucolhatnál néhány krumplit – mondta Eszi gonoszul és a fiúra nézett.

- Öö... Nekem most... nagyon fontos dolgom van a... öö... szobámban – válaszolt Sean, és már pucolt is kifelé a konyhából. A lányok jót derültek a reakcióján, és nekiálltak a főzőcskézésnek.

Természetesen a hangulat most is felhőtlen volt. Az előkészületekkel hamar végeztek, azonban a húsnak hiába mondták, hogy főjön gyorsabban, az nem akart engedelmeskedni. Orsi az órájára pillantott, és pár szál haja is menten az égnek állt, amint meglátta, hogy mennyi az idő.

- Esztii... Már egy is elmúlt – sipította kétségbeesetten Orsi.

- És a kaja nagyon nem úgy néz ki, mint ami kész lenne...

- Na, ezzel teljesen egyetértek.

- Mi legyen most?

- Szendvicsek! – kiáltott fel Orsi. – Készítünk párat, és majd holnap ebédelünk rendesen.

- Ez elég jól hangzik... De a hússal mi lesz? Nem hagyhatjuk így itt! Már félig kész – magyarázott Eszti, de aztán hirtelen abbahagyta a beszédet. Orsira sandított, akinek szintén abban a pillanatban gyúlt fel a képzeletbeli villanykörte a feje felett.

- Te is arra gondolsz, amire én?

- Attól függ, te mire gondolsz... Szóval... Ismersz valakit, aki a közelben van, és végtelenül sok szabadideje van arra, hogy itt álldogáljon a kaja mellett? – kérdezte sejtelmesen Eszti.

- És még fésülködnie sem kell?

Döbbent csend következett, aztán a két lány egyszerre kiáltott fel:

- Sean!

A srác teljesen rémültem rohant ki a konyhába, azt hitte valami baj történt, úgy kiabáltak a lányok. Kiérve azonban konstatálta, hogy nem ég semmi – a tűzhelyen kívül –, és nem történt egyik lánynak sem baja.

- Úristen! A szívrohamot hozzátok az emberre. Mégis mi a fenének visítoztok? – kérdezte félig bosszankodva, félig nevetve.

- Hát, tudod... – kezdte Orsi, és újra elővette a szempilla-rebegtetést.

- Mi kéne már megint, csajok? – nézett rájuk Sean áthatóan.

- Tudod, az előbb megjegyezted, hogy micsoda borzalom lenne, ha csak öt óránk lenne készülődni, úgyhogy most rád bízzuk a kaját, mi pedig elvonulnánk – mondta Orsi, majd Sean rémült arcát látva gyorsan hozzátette. – De ne aggódj, neked nem kell vele semmit sem csinálnod, csak figyelni rá, hogy ne legyen semmi baja. Még körülbelül fél óra, negyven percig fő, és kész is. Na, akkor mi megyünk is – kapott Sean egy-egy puszit a lányoktól, és otthagyták földbegyökerezett lábakkal.

- Ezt nem hiszem el. Mindig én... - morogta magában, majd kihozta a laptopját a konyhába, hogy addig is, míg a kaját nézi, legyen mivel elfoglalnia magát.

Eközben a két lány mosolyogva sétált el Esztiék lakásáig, ahol senki sem volt otthon. Öcsi hagyott egy levelet Esztinek, amiben taglalja, hogy mennyire örül neki, hogy talált magának valakit, akit elcipelhet bulizni, és így neki nem kell mennie.

- Ja, valamit majd elfelejtettem – kapott Eszti a homlokához, mire Orsi egy pillanatig értetlenül nézett rá. – Te el ne mozdulj innen, és nem ér lesni! – kuncogott Eszti, s közben leültette barátnőjét a kanapéra. Berobogott a szobájába, és felkapta az asztalon heverő csomagot. Hirtelen nagyon izgatott lett, mert nem tudta, hogy mit fog barátnője szólni az ajándékához.

Aztán erőt vett magán, kedvesen elmosolyodott, és kilépett az ajtón, ahol Orsi már tűkön ülve várta. Eszti a háta mögé rejtette a csomagot, amikor Orsi elé állt.

- Eszti! Mit tervezel? – kérdezte Orsi, s a hangjában nevetés bujkált.

- Ó! Én? Semmit. Úgy ismersz, mint aki szokott bármi ilyesmit csinálni?

- Igen, pont úgy. Úgy érzem... Valamit titkolsz előlem...

Ekkor hatalmas vigyorral arcán átadta ajándékát, amin a szőke lány nagyon meghatódott. Könnyes szemekkel borult Eszti nyakába, és fülig érő szájjal vette át a csomagot. Leült, és óvatosan kezdte bontogatni, mert még mindig remegett a keze. Amikor meglátta a fehér felsőt, éles hangon visított egyet, majd ismét Eszti nyakában kötött ki.

- Váá! Imádom, annyira tetszik! Nagyon köszönöm! Ma este tuti ebben megyek bulizni! – lelkendezett Orsi.

- Úgy örülök, hogy tetszik! Na, de nézd meg a másik csomagot is!

Orsi erről már csak lerántotta a csomagolópapírt, és előkerült egy üveg Sierra Tequila Silver. Először nagyot nézett, majd pajkos mosolyra húzódott szája.

- Ezt még indulás előtt meg kell bontanunk! Remek éjszakánk lesz!

- Ez eddig sem volt kérdéses. Jól van, gyorsan összepakolom egy táskába mindenemet, ami kellhet, és mehetünk is vissza hozzátok.

Eszti berohant a szobájába, elővett egy nagyobb táskát, és elkezdte megtölteni ruhákkal, kiegészítőkkel és smink cuccokkal. Amikor végzett kiírta Öcsiéknek, hogy ne várják, mert este bulizni megy, majd Orsival visszamentek, mert szegény Seant egyedül hagyták a brassóival.

Sean nyitott nekik ajtót, mert Orsi nem találta a kulcsát a táskájában, de amikor meglátta Eszti táskáját, eltátotta a száját.

- Arról nem volt szó, hogy te is ideköltözöl – mondta leplezetlen döbbenettel hangjában.

- Hm, ne félj, nem is költözöm! Ez a nagy táska Orsi cuccainak kell, ugyanis Ő költözik hozzám – felelte Eszti halálos komolysággal, mire Sean egyre értetlenebb és kétségbeesettebb arcot vágott.

- El ne hidd már neki! – szólt közbe Orsi is, majd ellépett Eszti mellett, és egyenesen a fürdőbe rohant. – Eszti, csak pakold le a cuccod a szobámban!

- Okés – felelte a feketehajú lány, és egy hatalmas mosoly kíséretében elsétált a még mindig meglepetten álldogáló fiú mellett.

- Lányok... – kezdte komolyan, mint aki valami elnöki szónoklatra készül. – Úgy látom, hogy ti komolyan jól megvagytok egymással. Kezdek kételkedni benne, hogy csak pár napja ismeritek egymást.

- Sean, tudom, hogy féltékeny vagy rám, de semmi okod sincs rá. Nem lopom el Orsit – mondta Eszti kuncogva, mire Sean és Orsi összenéztek, és ma már oly sokadszorra, hangos nevetésben törtek ki.

- Esztiii! Segíts kiválasztani, hogy melyik ruhadarabot vegyem fel – kérlelte Orsi barátnőjét, aki már rohant is, hogy segítsen a lánynak.

- Azt hiszem, rám nincs szükség. Most megyek, és... Kiválasztom a ma esti szerelésemet! – kuncogott Sean némi gúnnyal a hangjában, majd rákacsintott Orsira, és visszavonult a csajsziktól és tamponoktól mentes kis környezetébe.

- Nos, lássuk csak. Fehér felső, az megvan. Mutasd a szekrényed! – követelte Eszti, majd szó nélkül derékig merült az egyik kétajtós gardróbban.

- Addig én elmegyek gyorsan fürdeni! – mondta Orsi, és kezébe vett egy törölközőt.

- Oké! – jött a fojtott hang a szekrény mélyéről. – Kapsz fél órát, és utána én jövök.

Eszti nagy nehézségek árán talált barátnője ruhái között egy észbontó farmer rakott miniszoknyát. Úgy gondolta, ehhez jó lenne az imént látott fekete legging és a lány fekete bokacsizmája. Mire Orsi végzett a fürdőben, már az ágyán volt a bulizós szerelése.

- Hűű, Eszti! Remek ízlésed van – ámuldozott Orsi az összeválogatott darabokon. – Na, menj fürdeni. Addig én is kiteszem a te ruháidat.

Orsi elkezdte vizsgálgatni a hatalmas táska tartalmát, majd nagy örömére talált benne hasonló ruhadarabokat, mint amit majd ő fog felvenni. Kitett Esztinek egy szűk fehér mintás pólót, egy szűk farmerszoknyát fekete legginggel és a lány fekete bokacsizmájával.

Mikor Eszti visszajött a fürdőből, elismerően bólintott az összeöltözés gondolatára.

- Egyforma és mégis különböző. Pompás ötlet – lelkendezett. – És a hajunk milyen legyen?

Orsi arcán átfutott egy könnyed mosoly, majd a szoba másik végébe trappolt, és túrni kezdett a szekrényben.

- Mit csinálsz? – kérdezte kíváncsian Eszti.

- Keresek!

- Hát rendben – Eszti elmosolyodott, majd tovább figyelte Orsit.

Percek teltek el, mire Orsi végre örömittasan felkiáltott:

- Megvan! – kiáltotta, és felmutatta a kezében lévő hajsütőt.

- Én is pont erre gondoltam – nyugtázta Eszti, és nyomott egy puszit barátnője arcára.

4. fejezet - Csak csajok

Eszti izgatottan várta a pénteket, amit barátnőjével – Orsival – tölthet el, és közösen készülődhetnek barátnője születésnapi bulijára. A lány most is egyedül volt otthon, mivel a családja most is dolgozott. Leült a tévé elé, de sajnálatos módon semmi érdekeset nem talált benne. Írt Dávidnak egy üzenetet, amire a srác rögtön válaszolt is.

Így ment ez órákon keresztül, mikor is Dávidnak valami dolga akadt, és Eszti ismét egyedül maradt.

Mit csináljak? Mit csináljak? – morfondírozott a lány miközben fel, s alá járkált a lakásban.

- Á, megvan! – kiáltott fel hangosan, pedig egyedül volt otthon. Felkapta az asztalon heverő táskáját, és mosolyogva lépett ki az ajtón.

Útja egy közeli bevásárlóközpontba vezetett. Azzal a céllal indult el, hogy vásároljon barátnőjének valami meglepetést. Szerette volna Orsit meglepni, hiszen a lány nagyon közel került hozzá, ilyen rövid ismeretség után is.

A lány csak sétált és sétált a kirakatok előtt, mire végre megtalálta, amit keresett. Egy fehér nyakba akasztós topp volt, amit arany és fekete strasszok díszítettek. Eszti nem ismerte olyan jól a másik leányzó ízlését, de mivel Ő rögtön beleszeretett a felsőbe, úgy vélte, hogy Orsinak is ennyire tetszeni fog. Vagy nem...

Eszti örömittasan jött ki a boltból, és sétálgatott tovább. Megállt egy italüzlet előtt, és hatalmas mosolyra húzódtak ajkai, ahogy megfogalmazódott benne a terv, miszerint némi alkohollal is meglepi barátnőjét...

* * * * *

Másnap Eszti álmosan ébredt. Vetett egy pillantást az órára, ami bizony már fél kilencet mutatott. Eszti hirtelen kipattant az ágyból, és a fürdőbe rohant. Felkapott magára egy fekete, mélyülepű, térdig érő nadrágot, egy fehér pillangós felsővel, és papucsot húzott hozzá. Ideje már nem volt kivasalni a haját, ezért gyorsan kifésülte, és hagyta, hogy a göndör tincsek a vállára omoljanak. Egyáltalán nem sminkelt, azt meghagyta a buli időpontjára. A becsomagolt ajándékok felé pillantott, de végül úgy döntött, hogy majd csak akkor adja át Orsinak, ha itt lesz az ideje.

A lány bezárta maga mögött az ajtót, és már indult is a Roses felé.

* * * * *

Miután Esztivel elváltak, Orsi felhívta Seant, hogy megkérdezze, pontosan mikorra is várható másnap, és hogy elújságolja neki, hogy tartogat neki egy kis meglepetést. Sean nagyon kíváncsi volt, hogy vajon mit is talált ki a lány, de Orsi nem árult el neki semmit. Miután letették, elment lezuhanyozni, majd berakott egy filmet, és elég gyorsan el is aludt rajta.

Reggel a telefonja csörgésére ébredt. Hirtelen azt sem tudta, hol van, és miért kell ilyen korán kelnie. Felnézett az órára, ami hét órát mutatott. Kissé kábán kimászott az ágyból, majd amikor felvillant előtte, hogy kilenckor találkozik Esztivel a Red Rosesban, rögtön felélénkült és örömmel kezdett el készülődni. Nagyon várta már a közös kikapcsolódást.

Gyorsan elment zuhanyozni és hajat mosni. Miután végzett, kiválasztott magának egy halványkék csőnadrágot, hozzá egy fehér felsőt és egy fehér kis kardigánt a hűvös londoni időre tekintettel. A fürdőben megszárította a haját, de most nem egyenesítette ki, hagyta, egy kicsit hadd göndörödjön; utána szépen felvette a kikészített ruhadarabokat.

A konyhában megevett egy tál müzlit, s miután konstatálta, hogy fél kilenc van, elindult a Red Rosesba. Bedugta fülébe az iPodját, és út közben jókedvűen dudorászott, míg meg nem látta a hatalmas rózsát ábrázoló cégért. Bent körül nézett, és mivel még nem látta Esztit, leült ahhoz az asztalhoz, amelyiket tegnap is elfoglalták.

Nem kellett sokat várnia, már meg is látott egy fekete hajzuhatagot belépni az ajtón.

* * * * *

Eszti belépett a kávézóba, és körülnézve megpillantotta Orsit, aki ugyanott ült, mint tegnap este, mintha el sem mozdult volna onnét. Eszti magában kuncogott az elgondoláson, hogy barátnője ott töltötte az egész estét, rá várva.

- Szia Eszti! – mosolygott Orsi és két puszit adott a lánynak. – Látom, ma te is göndör napot tartasz – nevetett, Eszti vasalatlan hajára célozva.

- Ah, ne is mondd! Úgy tűnik, hogy tegnap nagyon sokáig... néztem a tévét. – Eszti majdnem elszólta magát a tegnapi programmal kapcsolatban, de a végén még sikerült kimagyaráznia magát. – Reggel jól elaludtam, és nem volt időm hajat vasalni. Ezért most itt kunkorodik. – A lány két ujja közé fogott egy tincset, s nézegetni kezdte. – De látom, te is a változás mellett döntöttél – kuncogott, s újra Orsira nézett.

- Igen, fő a változatosság – vigyorgott Orsi. – Iszunk egy kávét mielőtt elindulunk a Nagy Útra?

Miután Eszti bólintott, mindketten rendeltek egy hosszú feketét.

- Amúgy Sean azt mondta, hogy este hat körül fog hazaérni, szóval, ha háromkor felmegyünk hozzánk, még bőven lesz időn shoppingolni és főzőcskézni is. Mit szólsz?

- Tökéletesen hangzik – lelkendezett Eszti. – Mondtam már, hogy nagyon-nagyon kíváncsi vagyok Seanra? Aki így megdobogtatja a szíved... – ugratta Eszti Orsit.

- Hé! Én nem mondtam ilyet! – mentegetőzött Orsi, mire Eszti hatalmas nevetésben tört ki, és aztán a szőkeség is így tett.

- Te nem vagy normális! – mondta nevetgélve Orsi barátnőjének.

- Nem hát! Ki mondta, hogy az vagyok? – kérdezte Eszti tetetett komolysággal, majd ismét nevetni kezdtek.

- Hmm, úgy érzem, ebben hasonlítunk egymásra. Vagy ebben is – gondolkodott el Orsi. – Na, szerintem lassan indulhatunk is.

- Oké, én is végeztem.

Kifizették a kávékat, és belevetették magukat az üzletközpontokkal telített londoni utcák feltérképezésébe.

A lányok egész délelőtt sorról-sorra járták az üzleteket, rengeteget beszélgettek, még többet vásároltak, és nagyon jól érezték magukat együtt. Épp egy Victoria's Secret butikból jöttek ki, táskákkal jól megpakolva, mikor valaki hátulról nekirohant Orsinak, majd szó nélkül futott volna tovább, ha Orsi nem szól utána.

- Oh, bocsi, hogy az utadba mertem állni, bunkó. Nem tudsz figyelni? – kérdezte kicsit kiakadva.

- Bocsi, de sietek – válaszolt a kigyúrt srác, majd hátrakiáltott. – Rob, fuss már, mert nem várlak meg! – majd rohant tovább.

A következő pillanatban megérkezett a kigyúrt haverja is, és Eszti felé fordult.

- Sajnálom a barátom kellemetlenkedése miatt.

- Öhm... – felelte Eszti, majd ismét röhögcsélni kezdett.

- Bocs, de én voltam az áldozat, akinek a bunkó haverod nekiment! – szólt közbe még mindig idegesen Orsi.

- Oh, nagyon sajnálom. Ha most megbocsátotok – mondta, s azzal el is tűnt az emberek között.

A lányok szemükkel követték a srácokat, majd hangos sikítozást és irtózatos lábdobogást hallottak a hátuk mögül. Mikor megfordultak, azt se tudták hirtelen, hogy merre meneküljenek, ugyanis legalább ötven kiscsaj rohant abba az irányba, amerre a fiúk is elfutottak. Mikor sikeresen kiugrottak a járda szélére, elkezdtek figyelni, hogy mégis mit ordítozhatnak...

- Kellan!

- Robert! Várj meg!

- Csak egy fotót szeretnék!

- Kérlek, megadnád a számod?

- Harapj meg! – hallatszott egy vékony női hang, mire a lányok egy pillanatig döbbenten néztek egymásra. Azt sem tudták, hogy mit mondjanak a másiknak.

- Harapj meg? – kérdezte Orsi döbbenten, és magyarul. Mióta itt van, kevésszer szólalt meg az anyanyelvén, de most annyira megdöbbent, hogy nem tudott angolul beszélni.

- Hát... Ez kemény – motyogta Eszti, majd Orsira nézett, akinek abban a pillanatban szakadt fel őrült visító-nevetés a torkából.

- Ez... ez annyira... szánalmas... és vicces volt – alig bírta kinyögni a szavakat, mire Esztit is elkapta a röhögő görcs. Mikor kicsit megnyugodtak, Orsi folytatta. – Tragédia, mit művelnek ezek az angol lányok. Gondolom, az a két srác előlük menekült. Így utólag már nem is haragszok rá annyira, mert majdnem fellökött. Amúgy, neked is ismerősek voltak?

- Igen, azt hiszem valamilyen színészek lehettek. Szegények. Otthon ilyen nincs. Képzeld el, ahogy kétszáz nő rohan végig az Andrássy úton Csányi Sándor után – nevetett fel újra Eszti is, és röhögcsélve mentek tovább.

- Neee – visította Orsi. – Ez hihetetlen volt. De annyira idegesít, hogy nem tudok rájönni, hogy hol láttam őket – töprengett a szőkeség.

- Teljesen mindegy. Valószínűleg, úgy sem látjuk őket többször. Két helyes srác, akik rohannak a csajszik elől. Mindennapos dolog nem? – Eszti belekarolt a barátnőjébe, s így folytatták tovább útjukat.

- Hú, már negyed négy van – nézett órájára Orsi. – Menjünk haza főzni.

- Oké, menjünk.

Hazasétáltak, lepakolták szerzeményeiket Orsi ágyára, majd kivonultak a konyhába.

- Na, akkor mit is főzzünk? – kérdezte Eszti.

- Mit szólnál egy kis borsóleveshez, meg palacsintához?

- Hmm, ez jó, a borsólevest én is szeretem.

A lányok főzni kezdtek, s közben a hangulat is fergeteges volt. A délutáni eset nem jött többet szóba köztük, volt nekik fontosabb dolguk is, annál a két szerencsétlen srácnál. Jól összekenték a másik ruháját palacsintatésztával, de ez őket egy cseppet sem zavarta. Ez is hozzátartozott a délutánhoz, és a jó hangulathoz.

* * * * *

- Orsi! Megjöttem – hallatszott kis idő múlva Sean hangja az ajtóból. A szőkeség ezerrel rohant ki a konyhából, és rögtön rég nem látott barátja nyakába vetette magát.

- Szia! Annyira hiányoztál – mondta halkan Orsi, és ismét megölelte barátját.

- Te is nekem! De hamar eltelt ez a pár nap!

Eszti közben kilépett a konyhából, és illedelmesen bemutatkozott Seannak, majd jól szemügyre vette a szőke srácot.

- Orsi, nem is mondtad, hogy ennyire szívdöglesztő – mondta Eszti kedvesen mosolyogva, – s nem utolsó sorban magyarul – Orsinak, mire a lány majdnem megfulladt egy félrecsúszott falattól.

- Eszti! – rivallt rá barátnőjére. – Szerencséd, hogy nem beszél magyarul!

- Pont ezért mondtam. – A két lány Seanra nézett, aki szemmel láthatólag nem értett semmit sem a beszélgetésből, a két lány legnagyobb örömére.

- Esther, talán valami baj van? – kérdezte Sean, aranyos akcentussal ejtve Eszti nevét.

- Baj? Ugyan semmi baj – válaszolt vigyorogva Eszti. – Csak épp azt mondtam Orsinak, hogy milyen jól sikerült a vacsora.

- Igen, lányok! Tényleg ügyesek vagytok. Ha így folytatjátok, megtartalak titeket, mert teljesen elkényeztettek – mondta Sean, de közben végig mélyen Orsi szemébe nézett. Orsi erre teljesen elpirult, Eszti pedig fülig érő szájjal kanalazta tovább a levesét.

Vacsora után leültek a nappaliba beszélgetni, bekapcsoltak valami kellemes zenét háttérzaj gyanánt, és már csak azt vették észre, hogy éjfél elmúlt.

- Na, gyerekek, én azt hiszem, hazamegyek – állt fel Eszti.

- Isten ments’, ilyen későn nem engedlek el egyedül. Sean, ugye itt aludhat velünk? – kérlelte Orsi.

- Persze, engem nem zavar. Alhat itt a kanapén, vagy...

- Nem! Velem alszik – szakította félbe Orsi. – Simán elférünk az ágyamon.

- Köszönöm – súgta Eszti meghatódottan Orsinak, mire a lány csak egy cuppanós puszit nyomott arcára.

- Jó éjt, Sean! – búcsúzott Eszti, és már be is lépett Orsi szobájába.

- Jó éjt, Esther!

- Na, akkor keresek neked valami alvós cuccot – mondta nevetgélve Orsi, s a szekrényben kezdett turkálni. Elővett egy kinyúlt szürke pólót, és egy rövidnadrágot, majd barátnője kezébe nyomta.

- Köszönöm – felelte a fekete hajú lány, miközben Orsi, kezében a pizsamájával a fürdő felé indult.

Orsi tíz perc múlva kuncogva tért vissza.

- Annyira örülök, hogy itt vagy! – lelkendezett, majd megölelte Esztit.

- Én örülök, hogy itt lehetek!

A két lány ezután kényelmesen elhelyezkedett az ágyon, és beszélgetni kezdtek. Kicsivel később Orsi egy hatalmasat ásított, ami jelezte, hogy ideje lefeküdni.

Reggel felébredve Eszti konstatálta, hogy barátnője még nem ébredt fel. Az órára nézve látta, hogy még csak nyolc óra van. Óvatosan kimászott az ágyból, igyekezett minél kisebb zajt csapni, majd kiosont a nappaliba.

Nem tudta mit csináljon, leült a kanapéra, és ekkor egy ötlet kezdett megfogalmazódni benne. Halkan kopogott Sean ajtaján, majd óvatosan benyitott. A fiú még aludt, de amikor Eszti lába alatt megnyikordult a padló, felriadt.

- Nyugi Sean, csak én vagyok! – suttogta Eszti.

- Ah, Esther, mit csinálsz itt? Miért nem vagy Orsival? – értetlenkedett a fiú.

- Figyelj arra gondoltam, hogy...

* * * * *

Eközben Orsi mit sem sejtve aludt tovább a szobájában. Egyszer csak halkan kinyílt az ajtó, és ketten besettenkedtek a szobába. Eszti lerántotta Orsiról a takarót, majd Seannal együtt elkiáltották magukat:

- Happy Birthday!

Orsi hirtelen nem tudta, mi történt, de mikor meghallotta barátai hangját, elérzékenyülve, könnyes szemmel nézett fel rájuk.

- Jajj, annyira aranyosak vagytok. Már most jól indul a napom! – mosolygott.

- És még milyen jól fog folytatódni... – mondta Eszti, majd kinyitott egy üveg – tekintettel a korai időpontra – narancslevet, és koccintottak Orsi egészségére.

3. fejezet - Red Roses

Eszter fülébe most is üvöltött a zene, kizárva London zaját. Séta közben teljesen belemerült egy Dávidtól kapott sms-be, így nem vette észre, hogy valaki fél perce meredten őt figyeli, és mosolyog rá. Hirtelen megérzésre felkapta a fejét, majd körülnézve megpillantott egy őt vizslató kék szempárt.

- Orssiiiii! – visította, majd fél pillanaton belül a lány előtt termett és a nyakába vetette magát örömében.

Orsi egy kicsit meglepődött a nem várt heves üdvözlésen, de örömmel ölelte vissza múltkori utazótársát. A viszontlátás örömében nem vették észre, hogy a fél utca bizalmatlanul méregeti őket, nem értve az éles sikongatás okát.

- Szia Eszti! – mondta nevetve Orsi. – Én is örülök, hogy látlak.

Majd nagyot nézett, amikor egy idős férfi a bajusza alatt morogva ("Flúgos turisták...") elment mellettük. Körbenézve látta, hogy többen is őket figyelik.

- Te Eszti! Mit szólnál hozzá, ha elindulnánk valamerre? – kérdezte halkabban.

- Jó ötlet – válaszolta a megszólított, miután neki is feltűnt a szúrós szemű angol közönség.

Orsi és Eszti nevetgélve sétálgattak London utcáin, s közben folyamatosan csacsogtak egymással.

- Eszti, nincs kedved meginni egy kávét? Van itt a környéken egy annyira hangulatos kis hely! Én első látásra beleszerettem – mondta mosolyogva Orsi.

- Ez hihetetlen! Én is éppen arra gondoltam, hogy megihatnánk valamit... És kíváncsi vagyok arra a helyre. Ha neked tetszik, akkor minden bizonnyal nekem is fog – kuncogott Eszti.

A két lány ezután karöltve indult a Red Roses felé.

- Én itt már voltam ma! – visította a fekete hajú lány, amikor megálltak a Roses előtt.

- Én is! Ah, el sem hiszem, hogy ez tényleg megtörténhet – mosolygott Orsi, majd nyomott egy puszit újdonsült barátnője arcára.

- Öcsi itt lakik a környéken – mondta Eszti, majd Orsi kérdő tekintetére hozzátette. – Ő a nagybátyám, tudod, akiről meséltem a repülőn. – Orsi bólintott, hogy emlékszik.

Közben a lányok beléptek a kávézóba. Orsi egy pillanatig dermedten nézett maga elé, majd széles mosolyra húzta ajkait.

- Ah, Sean is itt lakik! Komolyan mondom, a helyzet kezd hasonlítani egy tündérmesére. Két magyar lány, távol az otthontól, a messzi Londonban talál egymásra...

- Sean? Ő a barátod, akihez kijöttél? – Orsi bólintott, majd Eszti tovább lelkendezett. – Érzem, hogy mi nagyon jó barátnők leszünk! – majd hirtelen eszébe jutott valami. – Tényleg, ha már így találkoztunk, nem lenne kedved eljönni velem valamikor vásárolgatni és bulizni? Öcsit és a barátnőjét hiába hívtam, nem hajlandóak kimozdulni. Egyedül meg nem az igazi…

- Oh, dehogynem! Remekül hangzik. Még úgysem voltam különösebben sehol, eddig még csak sétálgattam, felfedeztem a környéket. Ráadásul most Sean sincs itthon, mert el kellett utaznia valami tárgyalásra.

- Jaj, nagyon jól fogunk szórakozni!

- Ami a szórakozást illeti – folytatta Orsi –, szombaton lesz a huszonharmadik szülinapom. Már gondolkodtam rajta, hogy el kéne menni valahova. Tarthatnánk egy csajos estét. Mit szólsz hozzá? – kérdezte csillogó szemekkel.

- Egy csajos este? – Eszti hangja már-már magasabb volt a kelleténél, amikor ezeket a szavakat kimondta. Orsi elégedetten bólintott.

- Mindennél jobban örülnék neki! – mondta Eszti nevetgélve, majd rendelt maguknak két hatalmas pohár kávét.

- Akkor holnap pontban tízkor találkozunk itt, rendben? – kérdezte Orsi, s közben a kávéját kortyolgatta.

- Legyen inkább kilenc! – vágta rá Eszti.

- Örülök, hogy ennyire várod! Akkor legyen kilenc – egyezett végül bele Orsi.

- És amúgy... Sean és Te...? – kérdezte Eszti kíváncsian, és nagyon remélte, hogy barátnője nem tartja tolakodásnak a kérdését. Azonban Orsi hatalmas mosolyát látva Eszti minden kételye elszállt.

- Tudod, mi csak barátok vagyunk... – kezdte a szőke lány, de barátnője félbeszakította.

- Aha, barátok... Látom rajtad – ugratta Eszti.

- Oh, dehogy! – legyintett Orsi, majd halkan hozzátette:

- Én nem olyan lány vagyok.

Egyetlen pillanatig döbbent csend volt köztük. De a pillanat hamar elszállt, és a két lány hatalmas nevetésben tört ki.

- Na jó. Régről ismerjük egymást: még egyszer, évekkel ezelőtt egy helyen nyaraltunk. Ott nem volt köztünk semmi, de nagyon jó barátok lettünk, és azóta is leveleztünk. Azóta felnőttünk, és idén végre alkalmam nyílt rá, hogy meglátogassam – mesélte Orsi. – És te? Neked van valakid? – pirult el.

- Nem, nekem sincs senkim. Kötetlenül jöttem el ide. Bár otthon hagytam a legjobb barátomat… – hirtelen megcsörrent a telefonja. Ránézett a kijelzőre, majd Orsi felé fordította a készüléket. – …Dávidot. Emlegetett szamár – morogta. – Ugye nem baj…?

- Dehogyis, csak nyugodtan! – mosolygott Orsi és tapintatosan a kávéjával kezdett foglalkozni.

- Szia Dávid! – szólt bele Eszti a telefonba. – Mizújs otthon?

- Halihó! Semmi különös, csak ma még nem beszéltünk, és már hiányoltalak. Mi jót csinálsz?

- Épp egy kedves magyar lánnyal – itt Orsira kacsintott – kávézgatok és beszélgetünk.

- Hűha, máris találtál barátokat?

- Igen, képzeld! Mellettem ült a repülőgépen, és most teljesen véletlenül újra összefutottunk. És kiderült, hogy nem is lakunk egymástól messze.

- Akkor jó kezekben vagy – nevetett Dávid.

- Bizony... Már majdnem minden tökéletes – válaszolta Eszti, bele sem gondolva, mit mond...

- Mi hiányzik még? – érdeklődött kíváncsian Dávid. A lány már megbánta, hogy kimondta azokat a szavakat. Nem akarta elárulni a srácnak, hogy mennyire egyedül érzi magát nélküle.

- Tudod... – Eszti elakadt, Dávid pedig lélegzetvisszafojtva várta a lány szavait. – Rossz nélküled.

- Hát... Te is nagyon hiányzol. De ígérem, hogy egyszer meglátogatlak a nyár folyamán...

- Komolyan mondod? – a lány hangja már-már kezdett hisztérikusba átcsapni, annyira megörült a hírnek.

- Persze! Nekem is hiányzol, és sosem árt, ha még egy kicsit gyakorlom a nyelvet – viccelődött a fiú.

- Már annyira izgulok! Feltétlenül értesíts az időpontokról! Nem szeretnék semmiről sem lemaradni.

- Nem fogsz, nyugi. Te leszel az első, akinek szólók!

- Köszönöm, Dávid. De mennem kell. Akkor majd szólj!

Elköszöntek egymástól, és Eszti visszadobta a telefont a táskájába. Hatalmas mosoly terült el arcán, ahogy Orsi felé fordult.

- Hűha. Úgy vigyorogsz, mint a vadalma. Csak nem jó hírt kaptál?

- Jót? Nem. Fantasztikusat! – nevetett Eszti. Orsi érdeklődve figyelt, úgyhogy egyből folytatta. – Na szóval. Van otthon egy nagyon jó barátom, Dávid. Ő hívott most. És… hát... eléggé hiányzik, talán ő hiányzik otthonról a legjobban. És most azt mondta, hogy a nyár folyamán kijön utánam, meglátogatni, mert neki is nagyon hiányzok. – Ezt úgy mondta, hogy minden szónál egyre szélesebb lett a vigyora. Orsi már attól félt, hogy barátnőjének szétreped a szája.

- És… ő csak a barátod? – kérdezte, jól megnyomva a „csak”-ot.

- Igen! – vágta rá gyorsan Eszti.

Orsinak feltűnt, hogy a válasz elég hirtelen érkezett, és Eszti szemében bizonytalanság csillant. Magában sokat sejtve elmosolyodott, de kedvesen folytatta.

- És soha nem is fordult meg egyikőtök fejében sem, hogy esetleg… tudod, hogy lehetne valami több is?

Eszti hirtelen felkapta fejét a kérdésre, mert Orsi mintha a gondolataiban olvasott volna.

- Ez nehéz kérdés. Mi sosem úgy viszonyultunk egymáshoz, mintha... Mi mindig csak barátok voltunk.

- És? Attól még gondolkozhattál ilyesmin – érvelt Orsi.

- Az a helyzet, hogy egyre többször gondolkozom ezen. De félek a visszautasítástól. Neki már számtalan barátnője volt, természetesen minden lányt ismertem, láttam, hogyan törődik velük... A lányok hozzám jöttek panaszkodni, ha épp összevesztek... Ezek után, nem biztos, hogy jól jönne ki, ha mi... Nem arról van szó, hogy nem tudnám szeretni, vagy nem jön be eléggé, mert nagyon is! De attól félek, hogy ez fordítva nem így van. Inkább nem kockáztatom a barátságunkat – öntötte ki a szívét Eszti, barátnője pedig figyelmesen hallgatta.

- Azt hiszem, most elég a pasikból, inkább élvezzük a pillanatot! – kacagott Orsi.

- Igen, egyetértek – nevetett Eszti is.

Tovább kortyolgatták a kávéjukat, közben elkezdték megtervezni a másnapot. Mindketten nagyon várták már a csajos napot.

- Viszont valamikor délután haza kéne ugranom, mert ha minden igaz, Sean holnap estefelé érkezik haza. Gondoltam főzök neki valami vacsorát.

- Hé, mit szólnál, ha együtt főznénk? És akkor nem kéne megszakítani a csajos napot – ajánlotta Eszti. – Persze, csak ha nem veszed tolakodásnak – tette hozzá halkabban.

- Dehogyis! Ez tök jó ötlet! Csinálhatnánk neki valami otthoni finomságot – lelkesült fel Orsi is.

- Süssünk palacsintát!

- Oké! Azt úgyis nagyon szeretem. És legalább bemutathatnálak neki. Amúgy ő is jön majd velünk szombat este, ha minden igaz, hogy el ne vesszek. És hozza egy csomó helyes haverját is – vigyorgott Orsi és Esztire kacsintott.

- Na, már megint a pasiknál tartunk.

- Úgy tűnik mindig ide lyukadunk ki – nevetett fel Orsi.

- Tényleg nem tudunk elszakadni ettől a témától... A pasik mindenütt ott vannak!

- Képzeld csak el, mi lenne, ha nem lennének? – Orsi arca egy pillanatra komoly lett, majd ismét kitört belőle a jóízű nevetés.

- Jaj, katasztrófa! – Eszti alig bírta kinyögni ezt a két szót is.

A kávézóba belépett egy háromfős fiú csapat. Orsi rögtön csekkolta a srácokat, és Esztire kacsintott, majd biccentett a srácok felé.

- Finom falatok – súgta Eszti, és már ki is nézte magának a fekete hajú srácot.

- De még mennyire – értett vele egyet Orsi is.

A srácok egy kis színpad felé sétáltak, ahol már elő volt számukra készítve a terep. Az állványok és az erősítők a helyükön voltak, minden csak a kezdésre várt.

- Nem mondod komolyan, hogy itt ilyen is van? – hüledezett Orsi.

- Hát... Nagyon úgy tűnik. Imádom az ilyen bandákat, az ilyen kis hangulatos kávézókat meg még inkább! – mondta Eszti teljesen átszellemülten, és le nem vette a szemét a srácokról.

- Én is, én is! Sajnálom, hogy otthon nem terjedt el ez a szokás – lelkendezett Orsi.

- Igen, én is. Pedig előbb mennék el egy ilyenre, mint a hatalmas, agyonsztárolt celebek műsoraira.

- Egyetértek – bólogatott Orsi, mikor az egyik fiú kezébe vette a mikrofont, és köszöntötte a kis létszámú közönséget.

Felcsendültek az első dallamok, és a lányok átszellemült arccal hallgatták a zenét. A fekete hajú fiú volt az énekes, és csodálatos hangja volt. Játszottak gyorsabb, ritmusosabb zenét és lágy, lassúbb dallamokat is. Majdnem egy órán keresztül játszottak a srácok. Az utolsó szám után, amikor búcsúztak, megtudtuk, hogy ők voltak a Glowing Ice zenekar, és minden csütörtökön itt játszanak.

- Legközelebb is el kéne jönnünk – vetette fel Orsi.

- Benne vagyok. Nagyon jó a zenéjük – lelkesült fel Eszti.

Kifelé menet a srácok a lányok asztala mellett mentek el, és az énekes rákacsintott Esztire.

- Úgy tűnik kicsit feltűnően bámultad – nevetett fel Orsi.

- Nem tehetek róla – kacagott Eszti is.

- Viszont már nagyon késő van, nekem haza kéne menni, ha nem akarod, hogy holnap elaludjak vásárlás közben.

- Igazad van, induljunk.

Gyorsan fizettek, elbúcsúztak egymástól és elindultak haza, egy csodálatos nappal a hátuk mögött, és egy még izgalmasabbal előttük.